Bolla Eszter írása Vöröskéry Dóra Röpképtelen madarak című kötetéről

Vöröskéry Dóra Röpképtelen madarak című első kötete huszonegy novellát tartalmaz. A szerző maga „finomfőzelékhez” hasonlítja a kötetét: akárcsak a főzelékbe, a kötetbe is beledobált mindenféle dolgot. Bár a novellák valóban változatosak, mégis rokoníthatók egymással.

A legtöbb történet a halál kérdéskörére vagy társadalomkritikára épül, emellett meseszerű elemek is felbukkannak. Az elbeszélői hangnemre alapvetően jellemző a gúny és az irónia, kifigurázással és abszurd elemekkel társítva. A novellák többségét erős kezdőmondatok adják, amelyek szintén az abszurdra építenek. Sokszor előfordul a zuhanás, a más világba kerülés, a bezártság képlete: olyan helyzetek, amelyekben az ember többnyire szorong. Ezt az ijesztően bizonytalan állapotot Vöröskéry Dóra többnyire a szarkasztikus irónia eszközével oldja fel. A cselekményvezetésben a szerző kihasználja, hogy egy novellában „bármi” megtörténhet. Több novella az olvasó elváráshorizontjának felülírására épül: soha nem azt kapjuk, amit várunk, ami természetes lenne, hanem egy egészen abszurd, lehetetlen dolgot, ezt viszont a lehető legtermészetesebben tálalva. Vöröskéry Dóra írástechnikáját ezért a leginkább így lehetne jellemezni: nem mindennapi dolgokat mindennapiként mesél el.

A halál különféle módokon kerül több novellában is az olvasók elé: A bonbonházban saját anyja öli meg a gyerekét, a Csipkerózsában egy céljaitól örökösen elkéső lány szerelmének élete forog kockán, a Lélekleves is eljátszik a pokol és menny, élő és élettelen ellentétével, a Mese a halál előtti pillanatban játszódik, míg a Sellőpénz gyilkosságról, a halandóságról és a halhatatlanságról szól. A halál soha nem poétikus színekben tűnik fel, inkább csak az élet velejárójaként. Az olvasóban olyan érzést keltenek a novellák, mintha az elbeszélő egyáltalán nem félne a haláltól, hiszen gúnyt űz belőle, és nevet rajta.

A szerző kihasználja a halál utáni ismeretlen világban rejlő poétikai lehetőséget is: saját maga kreálja meg, egészen egyedi módon, a túlvilágot az Isteni gondviselésben. A túlvilág intézményes rendszerének szolgálói: a pufók puttó, a raszta miniangyal vagy a kisördög, AC/DC-s pólóval, közönnyel, nemtörődömséggel és felelőtlenséggel végzik munkájukat. A novella való életünk bürokratikus rendszerének szatírája. A szatíra és a halál ötvözése Az élet maga című írás is, ahol Csík Károlyról olvashatunk: arról az emberről, aki még meghalni sem tud rendesen. A történet főhősét visszatartják a földi dolgok, a mindennapi élet, az állandó tennivalók a halál nyugalmától, így koporsójából vissza kell térnie családtagjai és szüntelen teendői közé, végül ő maga kénytelen koporsója fedelét saját magára húzni.

Társadalomkritikára épül a Vadak című – Orwell Állatfarmjára emlékeztető – novella is, ahol az emberek és az állatok ellentétező bemutatásának lehetünk tanúi. Itt az állati viselkedés az emberekéhez társítható, míg az erkölcsi hierarchia csúcsát az állatok képezik. A vaddisznó így nyilvánul meg a homo sapiensről: „– Látod, velünk is mit tettek? Úgy viselkedünk, mint az állatok.” Szintén társadalomkritika bújik meg a Félsz című novellában, ahol a főhős egy fesztivál ideje alatt a vécében ragad, és végighallgatja, ahogy a szomszédban megerőszakolnak egy lányt. Végül az olvasóban az a kérdés merül fel: megéri kijutni; vajon a kinti világ jobb-e, mint egy vécé?

A mesevilág több novellában is sarkalatosan képződik meg: a Mesében egy már ismert mesehős – Piroska – újabb, groteszk kalandjait olvashatjuk, Az Esőkirály menyegzője pedig A zsurlófű-leány című jakut népmesére épül.

Többször kap erős karaktert a kötetben az erdő és a természet motívuma is. Az állatok és az emberek korábbi, kontrasztív értelmezése után olvashatunk állattá változott emberről (Macimorfózis) is. A Mesében is megjelenik a „vissza az erdőbe” érzése. Emellett a Flora és Fauna is erősen kötődik a természethez, különösen az erdő rejtelmeihez.

A novellákban szereplő nőalakok többnyire szembetűnően negatív jellemrajzot kapnak: A bankrablónő egy feleség hisztériáját szemlélteti, aki mindenáron gyereket akar, ezért egy spermabankot rabol ki. A Lélekleves egy Viktória nevű gonosz lányról szól, aki a pokolra került, és szerelme is inkább a poklot választja miatta. A Macimorfózisban egy prostituált tűnik fel, a Sellőpénzben egy gonosz boszorkány és egy gyilkos sellő válnak központi szereplőkké.

A vidéki életet két novella ábrázolja: Az egyketted lovas Szabó Dezsőhöz hasonló írói eszközökkel szemlélteti a falusiak hiedelemvilágát és hősiességét, míg a Csabai csípős a hazai piac és a kínai olcsó áruk ellentétét állítja középpontba.

A novellák előtt szereplő mottókból kirajzolódik a szerző ízlésvilága is: gyerek-és kamaszkori meséiből, filmjeiből, olvasott-látott sorozataiból, hallgatott zenéiből olvashatunk a művek ráhangoló bevezetőjeként egy-egy épp a novellához köthető idézetet. A mottók értékvilága sokszor eltér egymástól – a klasszikus gyerekkönyvektől kezdve egészen mai filmsorozatokig olvashatunk részleteket –, így a funkcióját inkább a szerző jellemzésében látom, semmint a novellákhoz többletet adó jelentéstartalomban.

Vöröskéry Dóra szerint ez könyv nem akar több lenni, mint egy 23 éves lány első kötete. A hangsúly valóban a könnyedségen, a humoron és szatírán van. A valódi mélységek felé azonban ezen az úton is el lehet jutni, a kötet kiadása ezért szerencsés döntés volt, az első kötet a fiatal szerző ígéretes pályáját nyitotta meg.

(Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019)

(A szerző Oláh János szerkesztői ösztöndíjas.)