Szemelvények Böszörményi Zoltán verseskötetéből

A vers

Mondd a verset, hogy belélegezhetővé váljék a valóság.

A vers nem a hamis képzelet, a vers az igazi. Meg lehet

tapogatni, rugdosni, szagolni, nézni, hálni lehet vele.

A vers nem az esztétika vetülete egy síkidomon, hanem

maga az esztétika, a mindig újraszülető forradalom.

A vers a Tér, amelyben az Idő az anyaggal kézen fogva jár.

A vers az ősanyag, a tanúság arra, hogy vagyunk.

(A vers nélkül, látod, senkik sem vagyunk.)

A vers az anyag szívdonogása, szívdobogásunk a vers.

Ő a megismerés, az időben feldarabolt jelen, a kaland,

a szeretkezés, a lábunkra felhúzott zokni, a vers a hóesés.

A vers a felszabadításról szól, önmagad szabadítod

fel önmagad alól, a téged minduntalan leigázó valóságból.

A vers a csend, az eldördülő ágyúban a golyó.

Soha véget nem érő szeretkezés

undorodom a megbízhatatlan korrupciótól

mely megrészegít öl butít és nyomorba dönt

a korrupció legyen bátor szellemes

legyen nemes gondolatébresztő

legyen képzelőereje

legyen olyan mint a tűzvész

pusztítson el mindent

hogy a mindent újra lehessen építeni

legyen megismételhető

a pozitív erők koncentrációja

ellene semmit se tehess

(az igazság úgyis értelmi nem érzelmi cselekedet)

a korrupció legyen indulatos lelkes urbánus

virágoztassa fel a köztársaságot

mellőzön érvet közömbösséget ábrándot

legyen káprázatos csillogó mindent magával ragadó

mint egy megáradt dél-amerikai folyó

aforisztikus leleplező de indiszkrét

Delila ne törje meg soha Sámson erejét

Cicerót büntetlenül olvashassuk

legyen végtelen gyönyör

soha véget nem érő szeretkezés

legyen Érosz

a látványosság kirakata

kegyetlen vágy a töprengés küszöbén

termékeny sivatag húsevő növény

forró valóság a zsarnokság ellentéte

totális történelmi tévedés

emlékeztessen Tacitusra Rómára Jeruzsálemre

Arisztotelészre a mindenkori történelemre

szeresse Machiavellit az izgalmas perverzitást

imádja Kantot logikája ne satnyuljon el soha

a korrupció legyen szentimentális megnyerő

pártütők között a legvulgárisabb pártütő

a vadak vadja

közönyt üldöző

a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot

(mert ki szereti a bizonytalanságot)

A gondolat bőrén

A sóhaj

fekete pillangók röpte,

alkalmi bazár.

Óriás denevér

a nyár,

az éj boltozatába zár.

A gondolat bőrén

megfeszül a tér,

inger-szőnyeget gurít

lépteink elé.

a pálmafák tövében

kóbor álmok ülnek.

Csillámlanak

lenyomatai a fénynek.

Befáslizva él a lélek,

átszivárog rajta a vérem.

(KMTG, 2019)