Lajtos Nóra írása Tallián Mariann Bolygó Hollandi című mesekönyvéről

Tallián Mariann színművész, író Bolygó Hollandijának története egy csaknem félezer éves legenda élvezetes, finom kidolgozottságú, költői nyelvezetű újraalkotása. Bolygó Hollandi eredeti, 17. századi alakja két médiumban is visszaköszön: egyrészről Richard Wagner grandiózus operájában (Der fliegende Holländer, 1841) és A Karib-tenger kalózai című film látványos epizódszerepében (Flying Dutchman, 2006). A téma 21. századi feldolgozásáról elmondható, hogy hűen követi a wagneri szövegkönyvet: a mű minden kulcsszereplője és helyszíne jól azonosítható a librettó alapján, Hollandinak a tengermélyből felbukkanó szellemhajója pedig kísérteties hasonlósággal idézi meg a film látványképeit.

Wagner Skóciából Norvégiába helyezi a történetet, és Erik, a vadász is az ő találmánya. Ezt véve alapul Tallián Mariann egy igazán autentikus mítoszt kelt életre könyvének lapjain. Ha fel akarjuk idézni a mű cselekményét, akkor azt kell elsőként megjegyeznünk, hogy az idők végtelenje óta a tengert járó Hollandi köré csoportosul a történet, mely szerint a bolyongó hajós hétévente partra léphet, hogy megtalálja neki örök hűséget fogadó asszonyát, amelynek beteljesülésével megtörhet a rajta ülő átok: az örökös bolyongásé.

A mű három helyszínen játszódik: elsőként a viharos nyílt tengeren egy norvég öbölben hánykolódik Daland kapitány hajója, közel a célkikötőtől. A másik helyszín Daland háza, ahol az asszonyok és lányok a fonóban énekelnek. Itt jelenik meg az egész műre is kiterjeszthető központi tárgy: egy tengerészt, Bolygó Hollandit ábrázoló festmény, melybe Daland lánya, Senta szerelmes. Ez a bűvtárgy keríti hatalmába az ábrándozó természetű lányt, akiért egy Erik nevű vadász epekedik sóvárogva, ám szerelmét nem kaphatja meg soha. S végül a harmadik helyszín egy hegyes, meredek sziklás part, ahol Senta feláldozza magát szerelméért: egy kiálló oromról a tengerbe veti magát.

Tallián Mariann legendafeldolgozását tizenhárom rövidebb-hosszabb részre tagolta. Központi fejezete, A Vörös Gyémánt egyben a legterjedelmesebb epizódja a könyvnek. A Vörös Gyémánt nem más, mint Bolygó Hollandi hajója, amelynek „[M]oszatokkal és korallokkal teli rozsdás fala a szivárvány színeiben játszott. A rátapadt vízi élőlények, polipok, rákok bevetődtek a vízbe, a moszatok még bírták a levegőn.” A cselekményvezetésben is ebben a fejezetben történik a sorsfordító nagy alkukötés a kincssóvár Daland és az asszonyra vágyó Hollandi között: Daland a temérdek kincsért a lányát, Sentát ajánlja fel Hollandi nejéül. A következő jelenet (Senta dala) a zord tenger helyett egy belső térben, meleg szobában játszódik. „A lány (Senta) az aranykeretes kép előtt állt […] Az antik festmény egy jóképű, fiatal, hullámos hajú, szakállas tengerészt ábrázolt, aki elszánt tekintettel nézett előre, háta mögött pedig a viharos tenger látszott. Alatta cirádás arany betűkkel állt a neve: Bolygó Hollandi.” Senta úgy bámulta, mint egy bálványképet, s közben letérdelt és énekelni kezdte azt a balladát, amelyet mindenki ismert a környék halászfalvaiban is: Bolygó Hollandi és szerelme tragikus történetét, amelyet a friss, Bella István-díjas Lázár Balázs szövegezett meg, ahogyan Hollandi imáját is.

Epika, líra, dráma. Mindhárom műnem képviselteti tehát magát a könyvben, amelynek illusztrátora, Cserkuti Dávid egy sötét tónusú, olykor félelmetesnek tűnő rajzvilágot tár az olvasó elé. Kidolgozottságában éppúgy nincs hiány, mint a szüzsé Tallián Mariann által való kibontásában: hosszabb mondatai szinte együtt hullámoznak a történet tomboló, lendületes témakifejtésével, akárcsak a kis norvég halászhajó hullámzott a tengeren.

Hogy a wagneri összművészet (Gesamtkunstwerk) még jobban beteljesedhessen a könyvben, egy zenei CD-melléklet is társul a szép kiadványhoz, amelyen három jellegzetes zenei idézet kapott helyet: a Nyitány, a Fonókórus és Daland áriája. Tallián Marianntól nem áll messze a zene, ezt már 2018-ban is bebizonyította, amikor is biztos kézzel nyúlt Igor Sztravinszkij A Tűzmadár című balettjéhez, hogy azt feldolgozza a lelkes olvasóközönség számára. A szerzőnek ugyanis alapos zenei múltja van: a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban érettségizett, 1990-től 1992-ig pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt hegedű szakon.

Egy vele készült interjúban ekképp fogalmazott: „A Bolygó Hollandit a gazdag szimbolikája miatt választottam; a női és a férfi alaplét filozófiája örök és hálás téma, amit a gyerekek még tisztább lélekkel értenek meg, mint mi felnőttek.” Ezen a ponton merülhet fel a kérdés: kiknek is ajánljuk Tallián Mariann igen érzékletes, sajátos atmoszférateremtő hatással bíró könyvét? Úgy gondoljuk, mindenkinek, (akár az ifjúsági irodalmak közé is felveendő lehetne), aki mind szövegben, mind látványban, mind zenében szeretne „megmártózni” Bolygó Hollandi és Senta csodálatos szerelmének nem hétköznapi történetében.

(Holnap Kiadó, 2019)