Egy vidékről származunk. Igaz, tizenhét év van közöttünk, mégis otthon érzem magam egy korai novelláskötete történeteiben. Futóhomokról, nyíri szellőkről, parcellákat elválasztó akácsorokról, nyírfák kitűzte földes utakról, hófödte csendről egyformán álmodunk. Szülőhelyünk távolsága tanyákat kerülgető úton sem több hatvan kilométernél. Miska János 1932-ben született Nyírbélteken. Az ELTE diákjaként érte az 1956-os forradalom- és szabadságharc. 1957-ben menekült ki Kanadába. – Kovács katáng Ferenc interjúja.

Kovács katáng Ferenc: Sürget bennünket az idő, mi sem leszünk fiatalabbak. Ez késztetett téged a Verőfény az esőben című összefoglaló jellegű mű kiadására?

Miska János: Sürget bizony. De szorongat is. Abban az irdatlan kiterjedésű Kanadában gyorsan feledésbe mehetnek vagy el is tűnhetnek a megőrzésre igényt tartó dokumentumok. Másrészt paraszt származásom eredményeként, életpályám egy-egy szakasza vége felé igyekszem betakarítani az odavágó munkám termékeit. A rövid publicisztikai írásaimat is nagy pontossággal írom, hogy megbízható forrást hagyjak a bennünket követő magyarságkutatók és irodalomtörténészek számára. A Verőfény az esőben (Püski Kiadó, 2018, Budapest) értékét növeli tárgyi gazdagsága és összeállítása. A névmutató közel 600 nevet tart számon.

KkF: Új köteted azon túl, hogy az átlagolvasónak remek idő- és stílusutazás, jó támasz lehet az irodalomtörténészeknek, kor-körkép kutatóknak is. Tizenöt fejezete híven tükrözi több évtizedes tollforgató munkásságodat.

MJ: Igen. A közel 370 oldalas, Koltay Gábor szerkesztette nagyméretű kötet valóban magába foglalja szépírói, tudományos, ismeretterjesztő és publicisztikai írásaim válogatását. A szerkesztő több száz írásomból főleg azokat válogatta ki, amik a kanadai társadalmi, kulturális és irodalmi élettel foglalkoznak. Ne vegye az olvasó szerénytelenségnek, ha elmondom, hogy elismerő visszhangot keltett a gyűjtemény. A Püski kiadóra oly jellemző, gyönyörű kiállítású kötet fedőlapján egy öreg Remington írógépből Borbándi Gyula írása jelenik meg: ,,Nincs a nyugati magyar irodalomnak olyan rendezett tárháza, mint a kanadai magyar. Köszönet M.J. munkásságának.” A 15 fejezet rávilágít a kötet tárgyi gazdagságára és sokoldalúságára. A csodával határos, hogy az 1880-as évek végén Kanadába vándorolt maréknyi magyar földműves a 20. század közepére negyedmillióra nőtt, s az ország 150 nemzetisége között az elit népek sorába küzdötte fel magát. Egy lelkes könyvtáros-bibliográfus aranybányába érkezett. Nekiláttam a szétszórtságban heverő információs anyag felkutatásának (felelős beosztásom mellett), melyből egy négykötetes bibliográfia lett. Hogy a kanadai magyar irodalom az 50-es években oly virágzásnak indult, s költői között jó pár a hazaiakkal együtt a kanonizáltak között találta magát, az tehetségük mellett ennek a virágzásnak is tulajdonítható.

KkF: Újságíróként kezdted a pályafutásodat, majd Kanadában tekintélyes könyvtárosi tevékenységet folytattál. Milyen maradandó, kézzelfogható nyoma marad ezirányú tevékenységednek az utókorra?

MJ: Ezt a kérdést, Ferenc, két irányból lehet megközelíteni, negatívból és pozitívból. Az első főleg feltevésekre alapul. Ha nem álltam volna át könyvtárosi-bibliográfusi pályára, nem lett volna Kanadai Magyar Írók Köre. Vagy jött volna másvalaki, és elvégezte volna a munkát. Ha maradok újságírónak, nem lett volna magyarságtudományi kanadai bibliográfia, mely új bibliográfia-kultuszt eredményezett országszerte. A pozitív nézet azt vallaná: hála Istennek, hogy átálltál, mert ennek köszönhető, hogy van egy négykötetes bibliográfia a magyarságról szóló angol nyelvű kanadai tanulmányokról. Hogy bibliográfiáim megtalálhatók a világ nagyobb könyvtáraiban. Új hivatásom eredményeként megalakult a ’60-as években a Kanadai Magyar Írók Szövetsége, mely több mint tíz antológiát eredményezett, s még ma is hasznos munkát végez. Aztán lehetővé tette, hogy véglegesen hazatérjek, s létrehozzam a Miska János Alapítványt, mely évi ösztöndíjakat adományoz tehetséges, de anyagiakban rászoruló növendékeknek. Hogy megalakítottam a nevemet viselő Kanadai Magyar Irodalmi Archívumot, mely egyedülálló, mert tartalmaz könyvet, negyven éven át vezetett naplót, és hazahozattam az Ottawai Országos Levéltárban őrzött digitalizált levelezésemet, mely több mint 14 ezer dokumentumot tartalmaz 2000-ig. Ezek majd elérhetőek lesznek az OSZK-ban is.

KkF: 2014-ben visszatelepültél Magyarországra. Mi volt az a mozzanat, ami erre a nem kis bátorságot, erőt igénylő elhatározásra és a végrehajtással járó jelentős fáradság vállalására juttatott?

MJ: Én soha nem gondoltam a hazámtól való megválásra. A kényszer okozta távozásomat. Úgy éreztem, az idegenségben nagyobb hasznára lehetek a fajtámnak, mint itthon a börtönben. Azzal a céllal menekültem el, hogy a politikai helyzet csillapodása után hazatérek. Kanadában azonban a reméltnél jobban alakult a sorsom. Magyarságomat viszont 58 éven át megőriztem, s ezt be is vallottam az áldott, megértő, befogadó országnak, amit értékeltek bennem. 2011-ben meghalt Marie, német származású feleségem. Gyermekeink nincsenek, így magánosnak éreztem magam. Kanadában befejeztem a közéleti munkámat. Úgy éreztem, szülőhazámban még vár rám néhány elintéznivaló. Itthoni látogatásom alatt tetszett, amit láttam. De legfontosabb, hogy a sors Budapesten megismertetett Erzsébettel, egy csodálatos hölggyel, aki falumbeli is. Velem jött, s Victoriában tartottuk meg a polgári esküvőt, az egyházit Budapesten. Ez volt a fő oka hazatérésemnek.

KkF: Felépült Budán az új otthonod. A házavatón úgy fogalmaztál, hogy ez egyben kutatóbázis, archívum, levél- és könyvtár is. Hogyan működik ez a gyakorlatban?

MJ: A könyvgyűjtemény már rendezve van, s néhány egyetemi hallgató használja is tézise megírásához. De a nagyobb közönség számára még nem elérhető, mert az további munkát igényel – a digitalizált levélgyűjtemény rendezése, a negyven éven át vezetett naplóm s a könyvgyűjtemény digitalizálása. Ha mindez elkészül, akkor megnyitjuk az archívumot. Főleg csoportos látogatásokat tervezünk középiskolák részére, Hajdúböszörményből, Nyíregyházáról, a Nyírségből, Óbudáról, akikkel már kapcsolataink vannak. Levelezés, telefon útján máris elérhetők vagyunk, melyben segít az alapítványunk létezése is, mivel a pályázók a kanadai magyar szellemi és irodalmi életről írják a dolgozatukat.

KkF: Évente többször van alkalmunk találkozni. Konferenciákon, könyves rendezvényeken. Szépirodalmi írásaidon keresztül ismertelek meg. Az eddigi beszélgetésből kitűnik, hogy most időd nagy része tudományos, illetve adminisztrációs dolgok intézésével telik. A ó-új haza inspirál-e újabb novellák, elbeszélések megírására?

MJ: Írtam néhány novellát itthoni kedves élményeimről, amelyek Kanadában jelentek meg, valamint az internet útján itthon is.

KkF: Rejtegetsz-e az asztalfiókodban kiadatlan műveket? Milyen új kötettel lepsz meg bennünket a közeljövőben?

MJ: Szerencsés író vagyok, mert magyar és angol nyelvű írásaim azonnali kiadásban és kedvező fogadtatásban részesülnek. A Két haza szolgálatában című gyűjteményem erről tanúskodik. S arról, hogy az internet szerint tíz bibliográfiám és kétnyelvű memoárjaim a világ országos könyvtáraiban is megtalálhatók. A következő könyveim egyike a Két haza szolgálatában felújítása és kibővítése lesz. Dolgozunk Koltay Gáborékkal és nejemmel a levelezésem rendezésén, mely több éves munka lesz. Szeretném kiadás alá készíteni az angol nyelvű naplómat. Gondoltam a magyarra való átültetésére is, de az várhat még, nem siettetem. Fiókomban vannak még egy (lassan) készülő társadalmi regénnyel kapcsolatos jegyzetek. Egy család három nemzedékének sorsát kívánnám megörökíteni, ha az Úr is adna hozzá további erőt, időt és egészséget.