Részlet Kovács katáng Ferenc novelláskötetéből

Két évszak

Ivar fejfájással ébredt. Félálomban tántorgott ki a fürdőszobába. A jéghideg víz alatt lassan kitisztult a feje. Inkább rutinból mint szükségből borotválkozott. Bezselézte a haját és alaposan felborzolta. Az utóbbi időben a fürdőszobából kijövet már nem kacsintott össze önmagával. Kerülte a saját tekintetét.

Felvett két szelet kenyeret a mélyhűtőládából. A pirítóst megkente áfonyalekvárral. A konyhaablakban állva evett. Hideg tejet kortyolt a párkányon álló pohárból. Szandálban, rövidnadrágban, GymShark feliratú trikóban lépett ki az utcára. Megborzongott a hűvös, kora reggeli levegőn. Nyakába akasztotta a vaskos kábelzár-láncot, és szélesgumis terepkerékpárján nagy tempóban nekilódult a munkába vezető tíz kilométeres távnak.

Norvégiában kétféle tél létezik. Zöld és fehér. Előbbi lefedi az egész nyarat és alaposan belekap a tavaszba és az őszbe is. Eső bármikor és bárhol jöhet, szinte sosem függőleges, tehát erős szél társul hozzá. Ivar kis hátizsákjában ott lapult a vízhatlan nadrág és zubbony, a gyapjú kesztyű és a sífutók tévéből ismerős kötött sapkája. Kézfeje, térde lehűlt, arcát izzadtságcseppek marták. Még két nagy emelkedő volt a végcélig. Lendületes dühvel kerülgette a tetű lassan pedálozó kocakerékpárosokat. Vállára kapta a bringát, felszaladt vele a második emeletre, és az irodaplafonról lógó kampókra akasztotta. Testéről minden izzadságot elvezetett a szuperanyagból készült trikó. Egy vasalatlan ingre cserélte át. Az első kávéig három iratcsomóba válogatta az előtte álló napi feladatokat.

Tíz órakor mindenki a kávéfőző automata körül tolongott. Többen nem is ittak, csak nyújtózkodtak, ásítoztak a hangzavarban. Ivar már két presszót legyűrt, lattét választott a saját Fjorden cowboys feliratú csuprába, amiben maradt még hely egy szimplának is. Semmit sem hallott a zsongásból, pedig kíváncsi volt a legutóbbi focieredményekre. Visszaoldalgott az irodájába. Képtelen volt koncentrálni, ezért az egyszerű ügyek halmazából vett elő néhányat. Azokkal gyorsan haladt, rutinmunkában verhetetlen volt. A közös ebédhez sem fült a foga. Egyre többször maradt az irodájában a paradicsomos halkonzerv és az elmaradhatatlan extrudált kenyér társaságában.

Elsőnek távozott a munkából. A délutáni zápor most sem maradt el. Egy energiaszeletet ropogtatott. A súlyzóteremben komótosan ült át egyik szerről a másikra. Lassan telt az idő. Besötétedett, mire hazaért. Zuhanyzás előtt a mikrohullámúba tette a készételes tálcát. Nem figyelt arra, hogy mit eszik. Húzta az időt, a napilap főcímeit többször is átolvasta, mire eljutottak a tudatáig. Óráját leste, mintha várt volna valakire. A feszültség egyre nőtt benne és körülötte. Mintegy vezényszóra, fél nyolckor az esti híradóra bekapcsolta a tévét. A fotelhuzat oldalzsebéből előhalászott egy félliteres üveget. Az elsőpohár vodkát villámgyorsan eltűntette, egy korttyal nyelte le. Csukott szemmel hallgatta a tudatát alig-alig ingerlő szörnyűbbnél szörnyűbb híreket. Fél óránként újra töltött magának, s egyre lassabban és egyre kisebbeket kortyolt. Forgatta a szájában, mielőtt lenyelte a langyos, nyállal keveredett italt. Tompa nyugalommal bújt ágyba. Álom nélkül aludt, mozdulatlanul.

*

Ivar nehéz fejjel ébredt. Tetőtől talpig vízhatlanba öltözött. Olyan sűrű eső zúdúlt a városra, hogy alig látszottak a szemközti házak. A bicikli kereke ólomnehezen forgott az úton leözönlő árban. Kimerülten ért be az irodába. Szempillantás alatt nagy tócsa gyűlt a lába köré. Percekig állt mozdulatlanul. Nem az első eset, hogy az elemekkel ekkora küzdelembe keveredett. Lenyűgözte a természet ereje. Szinte boldog volt a közel egy órás megpróbáltatás után. Csöppet sem érezte gyöngének, elveszettnek magát.

A polcon régi akták között kutatott. Emlékezett, előfordult már a praxisában a mostanihoz hasonló eset. Pontot akart tenni egy napok óta húzódó ügy végére. Kihült kávéját kortyolgatta. Irodája ablakából fákra, frissen nyírt gyepre látott. A felhők mögül tűvékony sugarak lyuggaták a párás levegőt. Pont. Becsukta a lezárt dossziét.

Az edzőterem párás levegőjében nyögött a súlyok terhe alatt. Kínosan ügyelt a számolásra. Ha elvétette, előlről kezdte. Izmai jelezték, hogy figyelmetlensége miatt túlhúzta magát.

Mangót hámozott. Végzett a vacsorával, szájában indiai ízek keveredtek az egzotikus gyümölcsével. Még fél óra volt a híradóig. Türelmetlenül járt fel-alá a két szoba között. Minden ablakban megállt egy pillanatra, de nem tudta rögzíteni a látottakat.

A második pohár italt is mohón nyelte. Gyomorremegése lassan csitult. Elengedte magát a villogó képernyő előtt. Karjai a fotel két oldalán lógtak, szinte élettelenül.

*

Az ébresztőóra rikácsolására ébredt. Szájöblítéssel kezdett minden reggelt. Fogat csak a reggeli után mosott. Szombatonként friss kenyeret vett, felszeletelte a bolt rázkódó, zakatoló vágómasinájában. A vasárnap estére megmaradt szeleteket kettesével csomagolva lefagyasztotta. Avokádót, lágy tojást reggelizett. A napilap szinte az egész asztalt befedte. Ivar minden talpalatnyi helyet gondosan felporszívózott. Egy tollseprűvel portalanította a lomokkal telezsúfolt felületeket.

Már második körét futotta az erdei tornapályán. A tűző nap melege áthatolt a sűrűn nőtt fák koronáján. Sokan mozogtak körülötte. Színes, márkás felszerelésbe bújva, szinte minden korosztályból. Onnan feltekert a magaslati akadálypályára. Olyan zsúfoltság volt, mint a Tour de France befutó szakaszaiban. Nem élvezte a mozgást, minduntalan kizökkent a saját tempójából.

Még mindig csak délután kettő volt. Evett valamit, fekve olvasott, kirohant a fürdőszobába és ráült a vadul pattogó mosógépre. Kiteregetett. Fél nyolckor már oly izgalommal telepedett a tévé elé, mint egy bevetésre váró vadászeb. Lassan, kimérten itta ki az első pohár tartalmát. Hétvége, hét deci. Másnap nem kell munkába menni. Halálos nyugalommal fogyasztotta a megnövelt adagot.

*

Ivar azt álmodta, hogy az ágya mellett állva nézi alvó önmagát. Megszólalt az ébresztőóra, de egyikőjük sem mozdult, hogy lezárja a dobhártyaszaggató kolompolást. Nem tudta, hogy mitévőlegyen. Érintse meg az alvó vállát és ébressze, vagy hagyja aludni? Kávét főzött, közben belesett a hálószoba ajtaján. Az a másik Ivar mozdulatlanul feküdt tovább. Szája sarkában nyál csillogott. Rézsút rásütött a korai nap. Emez Ivar felhajtotta a kávéját. Nem találta az áfonyalekváros üveget. Vállat vont, nem az ő dolga, majd ha felébred az a másik, bevásárol. Fogkrém is kell, mosogatószivacs, mindent felírt a hűtő ajtajára ragasztott cédulára. Sildes sapkát tett a fejére. A korai, laposan álló nap vakítóan tűzött a kerékpárúton közlekedők szemébe. Az ajtóból még visszalépett, bement az alvó önmagához. Remegett a gyomra. Hosszan nézte a gyűrött, fáradt arcot. Nem volt szíve felébreszteni. Becsapta maga mögött az előszoba ajtaját…

(Orpheusz Kiadó, 2019)