Nincs ennél szebb e földi téreken:

ily méltóság s ily megható, szelíd

látvány; a lélek szépséggel telik:

mert fénybe öltözött e reggelen

a város s mégis csöndes, meztelen;

nézd a hajók, a tornyok ezreit,

templom, színház lélegzik égre itt

s járkál a tiszta égbolt fénye lenn.

Soha még szebben fel nem kelt a nap,

aranyban ázik völgy, domb, s épp olyan

arany a béke bennem s hallgatag!

Jókedve van, hát gördül a folyam:

ó, Istenem! a házak alszanak;

nagy szív a város. Nyugszik boldogan!

(Radnóti Miklós fordítása)