Hogy hal röpült, erdő megindult,
s fige nyílt a tövis helyén,
hogy vérbe fúlt a hold világa,
igen, akkor születtem én.

Szörny-fővel, szörny-szerű fülekkel
vagyok a föld bőgő fia,
minden négylábú állatokra
egy ördögi paródia.

Rongyos kivertje a világnak,
ős és bogaras akarat:
éheztess, üss, nevess ki: mindegy,
titkom azért bennem marad.

Szamarak! Én is éltem egykor
s oly szép a múltak álma, haj:
akkor öröm rivallt fülembe,
s elém hullt minden pálmagally.

Kosztolányi Dezső fordítása