Csak a lélek, mi hű marad:
a matéria puszta póz.
Szájöblödben a műanyag,
fogaid közt a cellulóz.

Hírmondó sincs a régi sejtből:
csak az érzés, mi áttelel.
Mint krumpliszsák, az élet eldől –
égi sáfárnak nem felel.

S majd a lélek is szerteszáll:
semmi-gőz lesz a minden-bírás,
hóka visszfény a létezés.

Tengertúl-kápónk terpeszáll,
ám hajtókáján ott az Írás:
ez a bérünk (és nem kevés).