Saint-Paul-de-Vence

Ez is village perché, azaz hegytetőn csücsülő falu. Nos, ez valóban egyike a legszebbeknek, és a kilátás lenyűgöző. A hegyoldalban messze lelátni a fák által félig takart villákra, a kéklő uszodákra. A település szélén van csak laposabb terecske, egyébként minden utca lejt.

A téren, platánfák árnyékában, acélgolyók csattogása, s vidám kiáltozás közepette féltucatnyi meglett férfiú boules-t, de az is lehet, hogy pétanque-ot játszik. Ez a két sportjáték egy fontos ponton különbözik egymástól, de ez a társaság, úgy látszik, keveri a szabályokat. Ottó és Zsuzsa először látnak ilyesmit, tehát itt a magyarázat. A tizenkét méter hosszúságban kijelölt dobótéren, a versengők előrelendített karral, acélgolyóval célozzák meg a túlvégen elhelyezett fagolyócskát (cochonnet, azaz malacka a neve). Lényeg, hogy a malackához minél közelebb kerüljön az acélgolyóbis. Ha az első rundnak vége, további golyókkal felső ívet leíró dobással lehet próbálkozni a vetélytársak golyóbisainak kirobbantására a malacka mellől. Nos, a pétanque-nál összezárt lábbal, egyhelyből kell dobni, a boules-nál előreszökellve. Ezek itt hol így dobnak, hol úgy. Helyi változat. Miért szánok annyi helyet a leírásra? Mert a provence-i franciák, akár öregek, akár fiatalok, ha lapos területet látnak, azonnal előszedik az acélgolyókat, és szenvedélyes játékba merülnek. A turistának legalább az alapszabályokat meg kell értenie.

Az első világháború utáni ínséges időkben, nyaranta ifjú festők víg társasága járt ide összekötni az alkotás szorgalmas óráit a mediterrán környezet élvezetével. Vence-ban akkor még csak egyetlen fogadó volt, a La Colombe d’Or, az Aranygalamb. Itt béreltek szobácskát a művészek, s mivel nem volt pénzük, képekkel fizettek. A festmények ma is ott vannak a közben divatos, drága hellyé előlépett Aranygalamb falán. A szegénylegények meg világhírességekké léptek elő: Picasso, Matisse, Braque, Dufy műveit őrzik a falak. Sok millió dollárt érő gyűjtemény.

A párizsi galériás, Aimé Maeght és felesége, Marguerite tudatosan dolgozott modern kollekció felépítésén, jó szemmel (és sok pénzzel) vásárolgattak éveken át, majd 1964-ben, a Vence melletti, fenyőfaligettel ékes csúcson építtettek egy modern múzeumot a legbecsesebb kincseik bemutatására (Fondation Maeght). Ez ma a Riviéra egyik legjelentősebb látnivalója. A művek prezentálásának módja megkapó. A falakon is mestermunkák függenek (Kandinsky, Miró, Bonnard, Léger stb.), de a látogatót sorra érik további kellemes meglepetések. Az udvarban Giacometti anorexiás bronzalakjai lépegetnek, Miró labirintust alkotott Aimé Maeght felkérésére, Chagall kerámia faliképet, Braque festett üvegablakot és díszes vízmedencét, Pol Bury kutat. Emellett minden nyáron megtekinthető egy-egy vendégkiállítás is.

Élményekkel telten ereszkedünk le Nizzába. A kifogyhatatlan energiájú Kaiser házaspárnak még van ereje belátogatni e nagyváros gazdag képzőművészeti múzeumába. Itt láthatók a város hírneves szülöttének, Yves Kleinnek a munkái is. Ő az a fiatalon meghalt művész, aki káprázatos kék színű képeket festett. Más azután nincs a vásznon, mint szép egyenletesen eloszló, kék festék. Kísérletezett továbbá azzal, hogy meztelen hölgyek, e kék festékkel bekenve végigguruljanak nagyobb méretű vásznakon, rajt’ hagyva a felületen a testük nyomát.

(Kortárs, 2018)