Hűs, barna téli délután
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.

A tanterembe régi kép,
az átkozott Káin rohant,
Abel halott volt s égi-szép,
mellette vérvörös a hant.

Fönn a tanító, száraz agg,
ruhája vásott és kopott,
alakja vézna, roskatag,
és harsogott, ahogy szokott.

A sok gyerekhang – üde, friss –
utána mondta, mint panaszt,
százszor és százezerszer is
és milliószor ugyanazt.

Hűs, barna téli délután
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.

(Kosztolányi Dezső fordítása)