A tűlevelű fák árnyékába húzza lassan a napozóágyát mindenki. A tenger erre lebegtet némi enyhülést. Több apróság is feltűnik, talán több könyvet látok, ahogy szétnézek, és több szöveget a testeken. Emlékszem még a rózsák, oroszlánok és halálfejek divatjára, a beat tetovált nemzedékére, mintha csak a beavatottak kiváltsága és büszkesége lenne. Aztán szélesedett a divat és a műhelyek választéka: különféle szimbólumokra, ornamentikus növényi mintákra, szinte már szecessziós kanyargásokra, melyek immár színesben egy jól kidolgozott testen még jól is mutattak. Belegondolni se merek, mi lesz ezekből a dekorációkból a kockás hasakon, ha a kor előrehaladtával a pocakok megereszkednek.

Manapság inkább a heraldika és a művészi fokú kézírás újabbnál újabb ötleteit látom, némelyik olyan cikornyás, hogy el sem tudom olvasni. Aki az írás megszállottja, annak felkelti az érdeklődését, hogy vajon mit akar valaki elmondani önmagáról azzal, hogy odavarratott egy hosszú szöveget a testére. Ez csak neki, saját magának szól, vagy meg is akarja osztani másokkal? Mivel a nyaralás során alig látni tetkó nélküli fiatalt, azt is ki lehet találni, merrefelé halad ez a műfaj. Az írásbeliség felé. Amikor az angol szövegeket kezdtem megfejteni, rájöttem, hogy az előítéleteim egyáltalán nem igazolódnak be: azt gondoltam, hogy vagány beszólásokat fogok olvasni, holott ezek inkább bölcsességek, jobbára közkeletűek, akár nemzetközinek is mondható intelmek. Talán arra valók, hogy a viselője ne feledkezzen meg róluk. Nem hinném, hogy felháborodna rajta bárki, ha erre rákérdezne egy tájékozatlan kívülálló. Nyilván mindenről lehet beszélni a megfelelő keretek között, ha egyáltalán szóba elegyedünk egymással, és lesz kontextusa is az érdeklődésnek.

Főleg angol, német és osztrák turisták vesznek körül. Ezen a napon egy huszonéves angol pár olvasott mellettem egész délután. A lány combja végig volt tetoválva egy kétsoros szöveggel. Sajnos nem állt módomban végigolvasni. A fiúnak a karja is, teljes hosszában. A hátán pedig egy latin felirat:

Nam etsi ambulavero
in medio
umbrae mortis,
non timebo mala,
quoniam tu mecum es

Miután szóba hoztam, hogy nekem ismerős valahonnan, még azt is megengedi, hogy lefényképezzem, hiszen közismert: pólókon, bögréken is szerepel. Kellemes meglepetés volt a reakciója, mint aki még büszke is rá, hogy egy ismeretlen éppen az ő tetkóját akarja megörökíteni.

Csak később néztem utána, hogy egy részlet a Zsoltárok könyve 23:4-ből. Angol fordítása – Yea, though I walk through the valley of the shadow of death, I will fear no evil: for thou art with me – több rockszövegben és a Bőrnyakúak című filmben is elhangzik. Magyarul több változatban olvastam már, a legismertebb fordítása: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.”

A tetoválás szövegvilágában nem a világirodalom halhatatlanjai kerülnek a lista élére. Már ennek is megvan a maga népszerűségi listája, a szerzőikkel együtt. Gondolta volna valaki, hogy a leggyakrabban tetovált verseket Wallace Stevens, Rick Barot, Tony Hoagland, Laura A. Goldstein, Dzvinia Orlowsky, Cheryl Dumesnil, Anthony Connolly írta? A leggyakrabban idézett mű pedig: a Biblia.

Kontra Ferenc