A szobalány takarítás után mindennap az asztalra tette a La Stampa friss számát (1867 óta jelenik meg, székhelye Torinóban van), függetlenül attól, hogy az ott lakók éppen értettek-e olaszul vagy sem. Jól tette, mert az újságolvasóban működik a pavlovi reflex, végiglapozza, és megpróbálja megérteni. A képek pedig sokszor önmagukért beszélnek, a nevek és a latin eredetű szavak szintén rémlenek. Negyvennyolc oldalas, hétvégén van plusz nyolcoldalas kultúramelléklete, 1,20 euróba kerül. Hogy nem ment ez még tönkre?

Néha beütöttem egy címet, bekezdést a fordítóba. Minden tökéletlensége ellenére kihámozható belőle a lényeg.

Amikor már harmadik napja szerepelt a címlapon a sinistra szó, elkezdtem utánakeresni. Olaszul simán annyit jelent, hogy bal. Persze, gondolhattam volna, mert latinul is. Mit jelenthet akkor Bodor Ádám Sinistra-körzetében ez a beszélő cím? Kötetnyi tanulmányt olvastam már erről a műről, és nem emlékszem, hogy bárki is utalt volna efféle jelentésére. Merthogy átvitt értelemben „baljós” is lehet.

Kereken ezer olasz nyelvű tévécsatorna van a szállodában meg hetvenkettő kódolva, el sem tudom képzelni, mi mehet rajtuk, talán anatómiával foglalkoznak. Kilenc sportcsatorna. Mintha itt a sugárzás joga ingyenes lenne.

Rimini strandja azért jó, mert akár húsz kilométert is elgyalogolhat az ember a bokáig érő vízben. Egészen Riccionéig. Kivételes a tiszta horizont, az egyenletes hullámzás.

Sokan szeretik ezt a helyet, Camp David-i fiatalok ülnek a szomszéd asztalnál. Itt minden az utcán, szabadban zajlik. A belső terek jóformán üresek, miközben a sétányokon egy tollat sem lehetne elejteni. A világ összes nyelve képviselve van, még a spanyol is. A város egyik jelképe az Il ragazzo sul delfino, történetéből filmet is forgattak. Legnagyobb vetélytársa a brüsszeli Manneken Pis, egy szintén kisfiút ábrázoló szökőkútszobor.

A legtöbb üdülővárosában élesen különválik a turisták világa a helyi lakosságtól, pl. a görög, a török vagy az egyiptomi szállodák világa teljesen globalizált. Az ország lakói nemigen keverednek turistaközegbe.

Olaszországban pedig az a természetes, hogy zömmel olaszokkal nyaral együtt az ember. Vendégszeretőek, amiről olyan részletesen ír Márai Sándor a San Gennaro vérében. Itt mindig sokan vannak. Persze, hiszen a jó helyeken tömeg van. Senki sem szeret rossz helyeken lenni. Ugyanakkor az ember maradhat egyedül is, és pihenhet, nem zavarják ebben.

Az a legmeglepőbb, ahogyan mindenkire vigyáznak. A strandőrök (szó szerint mentők) nem ismernek jó és rossz úszót. Aki veszélyes vizekre téved, azt udvariasan figyelmeztetik. A salvataggio vörös kajakon lebegve figyeli az embereket. Nem úgy, mit az amerikai baywatch, aki a parti toronyból kémleli a vizet, és csak akkor kezd rohanni le a lépcsőn, amikor valakit fuldokolni lát. A salvataggiók egymástól száz méterre a vízen vannak, hogy bármikor karnyújtásnyira legyenek. Hiszen akik ide jönnek, azok szinte az egész napot a vízben töltik. Emellett a tornyokból is figyelik a strandot, ők a bagninók, ilyen feliratú mezben járnak (magyarul úszómesterek). Különböző színű zászlókkal tájékoztatnak mindenkit a veszélyekről. Náluk, a tornyoknál kötnek ki a szüleiket kereső, elveszett gyerekek is.

Olaszországban annyi a műkincs, annyi a művészet, hogy minden városba jut belőlük bőven. Rimini Felliniről nevezetes igazán. Róla nevezték el a repülőteret, ide érkeznek charterekkel főleg az amerikaiak, ausztrálok, svédek és oroszok. Minden városrészben akad egy Amarcord nevű kávézó. Felismerhető a film összes helyszíne.

Aki még nem járt Riminiben, azt gondolhatja, hogy a filmekben minden Federico Fellini agyából pattant ki. Holott a valóság ilyen: kicsit vicces, kicsit mágikus és naiv, de mindenképpen szórakoztató apróságok együttese: feltűnik egy ezüst repülőgép vagy helikopter, végigjárják a strandokat az árusok, harmonikások jelennek meg a mólón, tűzijátékok minden beharangozás nélkül. És jön a cirkusz, mint az Országútonban. Persze, Ninio Rota zenéjével, és ki vannak rakva a székek az utcára, és éppen olyan kis semmi az egész produkció, csak egy függöny kifeszítve, de mégis annyian nézik, és mégis mindenki fizet, holott simán elsétálhatna.

A legkisebb apróságra tömeg csődül össze, mint Fellininél. Aki itt van, az nem külön él, hanem mindenkivel együtt. Itt senki sem idegen. Mindenki érkezik valahonnan. Aki ismerkedni akar, megteheti, de maradhat szemlélődő is. Az életszemléletük része, hogy mindennap történhet velünk egy aprócska csoda.

Kontra Ferenc