Ayhan Gökhan interjúja Szentmártoni Jánossal, a Magyar Írószövetség elnökével

Ayhan Gökhan: A Magyar Írószövetség az elmúlt években jelentősen hozzájárult az országos évfordulók megünnepléséhez. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján egész éves programsorozatot szervezett. Nemrég zárult le az Arany János-emlékév, amelynek során szintén színvonalas rendezvényekkel készült az intézmény. Hogyan értékeli az elmúlt ünnepségsorozatot, sikerült-e jobban felhívni a figyelmet Arany Jánosra és az egyik legjelentősebb történelmi évfordulónkra?

Szentmártoni János: Nemrég vehettem kézbe az 1956-os forradalom és szabadságharc Emlékbizottságának reprezentatív albumát, amelyet Schmidt Mária kormánybiztos asszony küldött meg a részünkre. Ebben, fotókkal gazdagon illusztrálva, ízelítőt nyújtanak az emlékév mintegy másfél ezer programjából. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Írószövetség is bekerült nemzetközi parlamenti emlékülésével ebbe a kordokumentum értékű kiadványba. Számunkra egyértelmű volt, ahogyan tíz évvel korábban az elődeinknek is, hogy a forradalom jubileumi emlékezéssorozata nem múlhat el a Magyar Írószövetség kiemelt részvétele nélkül, hiszen Bajza utcai székházunk jelentette az egyik szellemi központot. A mai nemzedékeknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy a magyar írók, költők milyen fontos szerepet játszottak az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésében. Bátor helytállásukért, a forradalomban való részvételükért börtönbüntetésben, meghurcoltatásban, szilenciumban, zaklatásban volt részük. Volt, aki életével fizetett a magyar szabadságért. Ha ténylegesen nem az írók robbantották is ki és vívták meg a szabadságharcot, szavaik, alkotásaik termékenyítően hatottak a diákságra, az értelmiségre, a munkásságra. Az utcákon és barikádokon harcoló nép heroikus küzdelme pedig csodálattal töltötte el az írókat, akik a forradalom sárba tiprása után igyekeztek fékezni a megtorlást.

Ahogyan az 1956-os, az Arany János Emlékbizottság is fontosnak tartotta, hogy szervezetünk méltóképpen tudjon bekapcsolódni az ünnepségsorozatba. Köszönet mindkét támogatásért! Úgy gondolom, hogy egy kicsit mindnyájan Arany János köpönyegéből bújtunk elő. Programjainkban a sokszor kétségek közt őrlődő és sebzett poétát igyekeztük megragadni, aki időnként szinte profetikus jövőbelátással érzékelte kora és a világ alakulását. Számos versében máig aktuális problémákat vet fel és örökegyetemes kérdéseket feszeget. Elbeszélő költeményeivel, eposzaival, balladáival irodalmi emlékezetünk és népköltészeti hagyományunk nagy összefoglalója volt ő, ugyanakkor költőként a modern magyar líra egyik megalapozója is egyben, főképp Őszikék ciklusával, amelyet legendás Kapcsos Könyvébe írt a Margitszigeten élete utolsó éveiben.

Rendezvényeinkkel nem (csupán) az írókhoz szerettünk volna szólni, hanem a szélesebb közönséghez. Színházi estjeink szinte mindig teltházzal mentek, és a közönség soraiban bizony szép számmal képviseltette magát az ifjúság is.

AG: A programok közül melyiket emelné ki és miért?

SZJ: Legszívesebben mindegyiket, de akkor maradjunk a színháznál: a Versek szódával című irodalmi talk-show-nk 1956-os sorozatában olyan költők voltak a vendégeink, akik valamilyen formában részt vettek a forradalom eseményeiben: Ágh István megsérült a Kossuth téri sortűzben, Ferdinandy György és Sárközi Mátyás emigrálni volt kénytelen, Buda Ferencet börtönbe vetették verseiért. Ezeket az esteket (is) rögzítettük kamerákkal, és a kisfilmek felkerültek 1956-os portálunkra. A beszélgetések megmaradnak, és bízom abban, hogy a jövő nemzedékei is tanulni fognak belőlük.

Hasonló sikerrel zajlottak szintén a Pinceszínházban a sorozat Arany János-estjei is. Csörsz Rumen István régizenész és irodalomtörténész, Lövétei Lázár László költő, Papp Zsuzsanna grafológus és Szörényi László professzor révén a 200 éve született költőről igyekeztünk olyan portrékat megrajzolni, amilyenek talán ritkábban állnak össze tanulmányaink során. Ezeknek a kisfilmjei is nemsokára felkerülnek szervezetünk Arany János-weblapjára.

Felüdülés volt alkotótáborunk szervezése és lebonyolítása is, ahol gimnazista fiataloknak hoztuk testközelbe a költőt irodalmi és dalszerzői szemináriumok keretében. Mindig szívmelengető, ha fiatalokkal foglalkozhatunk, mint a szavalóversenyeink alkalmával is, amikor tehetséges tizenévesek töltik meg székházunk klubtermét. Ez történt az 1956-os és az Arany János szavalóverseny esetében is.

AG: Izgalmas, ismeretterjesztő, kültéri tárlatot is készítettek Arany János tiszteletére. Ennek ötlete hogyan született meg, s a továbbiakban is terveznek hasonló, nem szokványos megmozdulásokat?

SZJ: Kerítésre más intézmények is szoktak aggatni ezt-azt. De olyan egységes kiállítást, amely szinte egy történetet mesél el, nemigen. A koncepciót még az 1956-os emlékévben találtuk és dolgoztuk ki Gréger Zsolt grafikus barátommal. Nagy sikere volt, és ismeretterjesztő szempontból talán a legeredményesebb programjaink közül, hiszen naponta több tucat ember (diákok is szép számmal, köszönhetően a környékbeli gimnáziumoknak) megáll és végigolvassa a látványos táblákon található irodalmi vagy történeti alkotásokat és információkat. S mivel mind a két kiállításunk, az Írók a forradalomban és az Arany János üzenetei is egy teljes évig kint volt a kerítésen, a látogatók létszáma megbecsülhetetlen, több tízezerre tehető.

A jövőben is tervezünk hasonló kiállításokat, és olyan egyéb, a mi esetünkben szokatlanabb akciókat, amelyekkel az utca emberét is megállítjuk, és talán életre szóló impulzussal gazdagítjuk. A flashmobjaink is ilyenek voltak Budapest forgalmas főterein és aluljáróiban.

AG: Nem évfordulóhoz kapcsolódik, de igen fontos kezdeményezése volt az Írószövetségnek a Magyar Széppróza Napja elindítása, amelynek programjai február közepén zajlottak Kárpát-medence szerte Jókai Mór születésnapjához kötődően. Hogyan sikerültek a rendezvények?

SZJ: Nagyon jól! Novemberi indítványunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásra méltónak találta, és megbízta szövetségünket, hogy szervezze meg és koordinálja végig a rendezvénysorozatot.

Egy hónap állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy mozgósítsuk a kortárs magyar irodalom szereplőit, kialakítsuk a Magyar Széppróza Napja arculatát, elindítsuk a központi honlapját és facebook-oldalát, elkészíttessük a reklámfilmjét stb. Az ügy mellé elsőként állt oda a Magyar Művészeti Akadémia és az Informatikai és Könyvtári Szövetség.

Már a legelején látszott, hogy annyi program (könyvbemutató, író-olvasó találkozó, rendhagyó irodalomóra, ünnepi megemlékezés, irodalmi séta, talk-show, gála) fog felhalmozódni a csatlakozó kulturális intézmények és könyvtárak révén, hogy képtelenség lesz mindet egyetlen napba: Jókai Mór február 18-i születésnapjába belesűríteni. Az események így február 12-től 23-ig zajlottak kistelepüléseken ugyanúgy, mint nagyvárosokban, az anyaországban csakúgy, akár Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy Délvidéken.

Összesen 61 intézmény (határon inneni és túli írószervezet, kulturális egyesület, könyvtár, önkormányzat stb.) csatlakozott és szervezett programokat, több mint 120 rendezvényt 80 településen 150 kortárs prózaíró és irodalomtörténész főszereplésével. De hadd emeljem ki a közreműködőket is (színművészek, zenészek, tanárok, könyvtárosok stb.), akik vezették vagy művészi produkciókkal gazdagították az irodalmi találkozókat; az ő számuk is meghaladta a százat.

Bízom abban, hogy kezdeményezésünk beépül majd kulturális ünnepeink szép hagyományába, és ezentúl a magyar kultúra, a magyar költészet, a magyar nyelv értékei mellett a kortárs magyar széppróza ünneplése is természetes igényünkké válik a jövőben.