Tanár úréknál csöngetnek. A Marcsa
Felnéz. A tepsiben a harcsa
Rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
A szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat – szól a Ló, mint ki zavarni restel
A lakatosműhelyből küldött… izé… a mester…
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
Felhozta a zongorakulcsot…”

Tizenkét ember és egy eb
Állnak, mint a kisértetek –
A kisfiú nagyot rikolt –
Állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik
Fejét búsan lehajtja térdig
S szelíd mosollyal, mint a vértanuk
Indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. – Keresvén e tünet okát
Tanár úr összehúzza homlokát
S szól megfontoltan: „Véleményem ez –
A dolog merőben valószínűtlen.”

Karinthy Frigyes fordítása