Aksel Sandemose dán származású író norvég nyelven írta En flyktning krysser sitt spor című regényét, 1933-ban jelent meg Oslóban. Önéletrajzi elemekkel teli regényciklusának második darabja. Főhőse tizenhét évvel korábban féltékenységből megölt egy John Wakefield nevű tengerészt. Nincs lelkiismeret-furdalása, de rémálmaitól nem tud szabadulni, és úgy érzi, hogy el kell mondania a történetét, hogyan és miért gyilkolt. Habár a regény John Wakefield meggyilkolásáról szól, sokkal inkább Jante, a szűk látókörű dániai kisváros a főszereplő, melyet az író alteregójának nézőpontjából ismerünk meg. A 414 oldalas regény 77–78. oldalán szerepel Jante (magyar szóhaszmálatban Jantelov) törvénye, amely a kisváros polgárainak viselkedését szabályozza:

1. Ne hidd, tenmagadról, vagy valaki.
2. Ne hidd tenmagadról, oly jó vagy, mint mi.
3. Ne hidd tenmagadról, bölcsebb vagy, mint mi.
4. Ne akard magad jobbnak, mint mi.
5. Ne hidd, hogy többet tudsz, mint mi.
6. Ne hidd, hogy nagyobb vagy, mint mi.
7. Ne hidd tenmagadról, juthatsz valamire.
8. Ne nevess te mirajtunk.
9. Ne hidd, hogy bárki törődik veled.
10. Ne hidd, hogy bármit taníthatsz nekünk.

(Kiss Zsuzsa fordítása)

A kegyetlenség, a szenvedés és az elnyomás módszereként jelenik meg ez a tízparancsolat, amiért menekülnie kell a főhősnek, hogy túlélje, mert ezek a regulák megbénítják a lelkét, ami annál is rettenetesebb, mintha felelnie kellne a gyilkosságért. Erre utal a regény címe, amit szerintem egyszerűen csak Szökevénynek kellene fordítani. 1955-ben a szerző átírta, nagymértékben bővítette. Népszerűsége tovább nőtt, ezért Sandemose az irodalmi Nobel-díj hat finalistája közé került 1963-ban.
A múlt század talán egyik regényének sincs ilyen fajsúlyos tíz sora, amit ennyiszer idéztek, könyvtárnyi a szakirodalma, és a megjelenése óta sokféle megítélést vonzott az elutasítástól a magasztalásig.
Az elmúlt hetekben egyre több helyen, számos magyar fordításban látom példaként a listát. A skandináv országok követendő mentalitását és sikerét olvassák ki a kontextusából kiragadott tíz pontnak, ami a külföldieket ma hatványozottan érinti, mert a Jantelov kimondatlan, tizenegyedik törvénye szerint idegenként tizedannyit sem érsz, mint egy dán, egy norvég vagy egy svéd. A modern rabszolgaság rafinált rendszere már kialakult a 21. században.
A dán-norvég író népszerűsége tovább nőtt, az egyik norvég légitársaság gépein is az ő portréja látható, törvényeit pedig összefüggésbe hozzák a skandináv országok gazdasági sikereivel, és főleg azzal, hogy az élre sorolják őket a legboldogabb országok között. „Mára a skandináv emberek tízpontos szabályai arra irányulnak, hogy mindenki egyelő, nincs jobb vagy rosszabb ember. Az egalitarianizmus a protestáns etikán alapszik, olyan életszabály, amely szinte valamennyi itteni gondolkodásába beszűrődik kora gyermekkortól fogva, és az egyéntől a társadalom egészéig meghatározza a mentalitásukat” – olvasom az egyik mostani értelmezésben.

Üvölt a kor a fülembe
És nincs itt senki
Téged kereslek
A boldog tömeg közepén
Mindenki nagyon jól van
Haza kéne menni

Hallgatom a NAZA együttes fenti refrénjét. Erről nem a jólét, a gondoskodás és a boldogság jut az ember eszébe, hanem a negatív utópia: hogyan lehet boldog valaki egy egyenlőre gyalult társadalomban. Már kétkedő véleményt sem olvasok ezekről az íratlan törvényekről. De talán tévedek, mert mégis létezik egy fennen való világ, amely bírálhatatlanul vonzó és gazdag, mint a dialektikus mennyország.

Kontra Ferenc