„Érzékenységimnek rabságában vagyok,

S mindenkor ezeknek kezek közt maradok.

Minden semmivé lész, látom e világban,

S elmúlok magam is, jól érzem, voltomban.

Csak az Isten maga örökös igazság;

Többi mind szenyvedés, árnyék s mulandóság.”

„A nap meghevítvén egyszer nagy világát,

Hanyatlik egérül, s alá húzza magát.

Aranyos sugára a bércek hegyirül,

Lebegő árnyékkal térségeinkre dül”

„Tallalla, fallalla,

Jó kedvem vagyon

Mert iszket és viszket

Igen nagyon;

Ki légyen

Mi légyen?

Him, hum, ham, hum!

Van heve, nincs neve,

Lim, lum, lam, lum!”