Árnyékát látván megbotlék benne Cipellő
S barna vigyorgásán holtra ijedte magát.
A nyomorú, mint kór árnyék bujdoklik azóta,
S gyermeket, és gyávát retteget alkony után,
Én, ki – midőn botlott, és meghala, – rajta mosolygék,
Ösmerem a jámbort, s most ha jön – elkacagom.