A hónap alkotója: Tamási Áron

1897. szeptember 20-án született a székely regényíró az erdélyi Farkaslakán, nemesi gyökerű kisbirtokos családban. Mivel pontos születési órája ismeretlen, az író csillagai elemzéséhez az életeseményei alapján Trentai Gábor asztrológus által a 10 óra 29 perces időpontra felállított képletet vettem alapul.

Az író a racionális Szűz jegyében álló Nappal született, aszcendense pedig a mély érzésű Skorpió jegyébe esik. Az aszcendensen álló Szaturnusz jelzi a nehézsorsú kezdeteket, és a halálos veszélyt is, amely gyermekkorában fenyegette: egy pisztollyal játszadozva megsebesítette magát, ellőtte bal hüvelykujját, amit a Szaturnusz által támadott Vénusz jelez képletében. Ez a négyszög, azaz kvadrát, amit a Szaturnusz vet a Vénuszra, s ezzel bajt hoz a Vénusz-ujjra, azért vált különös módon mégis inkább segítőjévé, támogatójává Tamásinak az életútján, mert a szépség csillaga a szellem házában áll képletében, ami mindig másféle kimenetelt ad a földi eseményeknek is – a szellem birodalmában másképp, kevésbé fizikai síkon történnek meg a dolgok. Annál is inkább, mert bár elsődleges személyiségjelölője Tamásinak a Mars és a Plútó, lévén Skorpió aszcendensű, ám mivel a személyiség háza nagyrészt mégiscsak a szellemibb Nyilas jegyébe esik, s annak uralkodója, a Jupiter is a szellemet jelölő kilences házban áll, ezért az író az úgynevezett magasrendű emberek közé tartozik. Azaz a földön zajló események az ő életében átértelmeződnek, és másféle síkra helyeződnek. (Ebből is kitűnik, hogy a szellem mennyire nem demokratikus dolog, és ez bizony már a születésünkkor eldől, mint adottság. No persze ezzel az adottsággal élni is tudni kell, ami viszont már a szabad akarat dolga.) A földi malőr, melyben Tamási bal hüvelykje odalett, hozta el a sorsfordító erőt az életébe: szülei, mivel a fizikai munkára immár alkalmatlannak tartották, taníttatni kezdték őt.

Így indult el az intellektuális, városi pályáján – igaz, eleinte, mint ahogy azt az elsődleges személyiségjelölő jelzi, igazán más erők motiválták. Kevésbé a szellem, sokkal inkább a kitörés akarása a falusi gazdaság szűk keretei közül. Ki tudja, tudat alatt talán ezért is sült el ama pisztoly a kezei között: az újjászületését, a második életet nyerte el általa. A Skorpió aszcendens két ura, a Mars és a Plútó ugyanis erős és jó konstellációban állnak egymással. Ez hihetetlen energiák birtokosává teszi szülöttjét, szinte varázserővel ruházza fel őt. Aki az akarata megfeszítésével egy új világot teremthet magának. Ez a konstelláció igen akaratossá, már-már harciassá is tesz – nem csoda, hogy Áron katonaként is megállta a helyét. A visszafogott Szűz Nap azonban bölcsebb, szelídebb pályára állította: előbb a jog, majd a bankszakma útjára terelte Tamási Áront, s talán ennyiben is maradt volna, ha a Szűz jegyen át a Napot is uralma alatt tartó Merkúr nem áll oly közel a Napjához, de már a művészeteket kedvelő Mérleg jegyéből hatva. Ez a retrográd, tehát később érvényesülő Merkúr aztán idővel megtette a hatását: a művészetek útjára terelte Áront, s magvetőből betűvetővé emelte a földműves család sarját. Persze ehhez még el kellett mennie Áronnak is Amerikába…

Ez volt ugyanis a második nagy sorsfordító esemény: melyet szintén a Szaturnusz tett kötelezővé a számára. A Szaturnusz, mely a sorsot magát, a nehézségeket, a küldetést, életcélt, hivatást jelöli ki a horoszkópban. Ez pedig a legelzártabb, ha úgy tetszik, a legtávolibb szegletben áll Áron képletében, a tizenkettes házban, melyet a gondok házának is neveznek, ám mégis nagyon közel az aszcendenshez, amely viszont a belépője a személyiségének. Ilyen csillagzatnál nagyon erős, de mégis megfoghatatlan vezettetést kap a szülött, mintha az ajtó túloldaláról dörömbölve mondaná neki valaki, hogy mit tegyen. De hogy azt ne csak hallja, hanem értse is, ahhoz messzire kell mennie – magányba, remeteségbe vagy kórházba, néha börtönbe – vagy épp, ahogy Áron tette – Amerikába.

A Szaturnusz, mely önmagában nehéz, takaréklángon égő sorsot jelez, e házban járva a forradalmian új, felszabadító hatású Uránusszal áll együtt. Különös konstelláció ez, mert két nagyon ellentétes hatású, mégis egyivású nagybolygó működik itt együtt a személyiségjelölő Skorpióban állva. Nem is utazhatott volna máshova Tamási Áron, mint épp a nyüzsgő, modern és az ő számára oly idegen, távoli Amerikába, ahol magára maradt, hogy végre önmagára találjon. Onnan, messziről visszanézve – ahogy azt a sötét házban, tehát rejtetten a Rákban álló vágyódó Hold előírta neki – ébredt rá végre annyi különös változás után arra, hogy ki is ő, az Amerikában tévelygő lélek: falusi, egyszerű, bölcs, szegény magyar, furfangos székely, és persze mindenekelőtt író, aki szellemi vezetője megannyi otthon maradott honfitársának.

A sorsszerű írói hivatás is ekkor és itt mutatkozott meg: az Uránusz ugyanis a Vízöntőbe eső hármas ház ura, amely a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, a stílus jelölője az egyéni képletben. Az, hogy ez a nyelvet jelölő ház a Vízöntő jegyében kezdődik, már önmagában a zsenialitás jelölője, s hogy ezzel az extravagáns eredetiséggel mégiscsak valami hagyományt folytat, azt pedig az Uránusznak a régimódi Szaturnusszal való együttállása jelzi. S mivel mindkettő a távolt jelző tizenkettes házban áll, nos ezért kellett Ábelnek, bocsánat, Áronnak Amerikába mennie. Különben talán nemcsak ő, de az itthoni író- és olvasótársadalom sem jött volna rá soha, hogy mekkora zseni is Tamási. Mert a tizenkettes házas Uránusz jobbára az el nem ismert zsenik bélyege…

Az írói munkát jelölő hármas ház a Halak jegyében folytatódik, melynek ura, a Neptunusz a Nappal alkot fényszöget. Nehéz fényszög ez, kvadrát, ami a nagy hazugok és nemzetközi csalók konstellációja is lehet. No meg a híres mesemondóké. Ebben is a szellem házának működése mutatkozik meg: magasrendű embernek még az illúziói is valóságteremtőek – ahogy Tamási Áron is mesés regényeiben, színdarabjaiban egy szebb, igazabb, a valóságot mélyebben megragadó világot teremtett meg. Annyira, hogy Tamási Áron óta talán maguk a székelyek is hozzá igazítják saját székelységüket.

Végh Nóra