Ó, bíbor ajkú égitest!
Ó, hold, te arany homlokú!
Serkenj délszakról és vezesd
a kedvesem a szűk uton,
kis lába megbotol, tudom,
setét a lanka és odú!
Ó, bíbor ajkú égitest!
Ó, hold, te arany homlokú!

Ó, tengeren küzdő hajó!
Fehér vitorla, mely inog,
hozd révbe őt nekem, hahó!
Szállok, futok, megyek vele
a szép ibolyás völgybe le,
hol nyílnak sárga nárciszok!
Ó, tengeren küzdő hajó!
Fehér vitorla, mely inog!

Ó, csattogó, búgó madár!
Madár, mely a kis ágra ül!
Zengjen torkodból dallam-ár!
Ő fölfigyel a nyoszolyán,
fejét emeli tétován,
s egyszerre énhozzám repül!
Ó, csattogó, búgó madár!
Madár, mely a kis ágra ül!

Ó, csöndbe hintáló virág!
Hóajkú édes, kis szirom!
Hajolj felé a légen át!
Halj meg hajában epedőn,
halj meg ruháján, a redőn,
hervadj szívén, fényes siron.
Ó, csöndbe hintáló virág!
Hóajkú édes, kis szirom!

(Kosztolányi Dezső fordítása)