„Olykor alig várom a csendesebb hetek visszatértét”

Jankovics Marcell legújabb könyvének borítóján neve ezúttal nem szerzőként, hanem címként szerepel. Róla írták. A Magyar Művészeti Akadémia impozáns kiadványa. Egy-egy tanulmányban Hoppál Mihály etnológus, folklorista és Varga Zoltán filmtörténész elemezte/méltatta a munkásságát. A bevezető Életpálya részt maga írta. Sok-sok rajz, filmkocka támogatja az általuk írottakat. Méltóságteljes, kézműves munka. – Kovács katáng Ferenc interjúja.

Kovács katáng Ferenc: Elmondhatod, hogy Te sem tudnál jobbat? S nehogy megsértsem a szerzőket, átfogalmazom kicsit a kérdésemet. Volt befolyásod arra, hogy miként alakuljon a kötet tartalma, külleme, formája?

Jankovics Marcell: Volt. Példákat mondok. A szövegben talált egy-két tárgyi tévedést javítottam. A képanyagát túlnyomórészt én bocsátottam a könyv fotósának, Török Máténak a rendelkezésére. Bizonyos megoldások helyett másokat ajánlottam. Például a borítót a tervező valamiért negatívnak, fekete alapon fehér rajzzal, fehér betűkkel tervezte, én ragaszkodtam, hogy a tusrajz olyan legyen, mint a Sisyphus filmemben, fehér alapon fekete. Részt vettem a nyomdában a színek korrigálásában. És elkövettem egy nagy hibát. Készült egy tartalomjegyzék a rajzaim forrásaiból fekete alapon fehér betűkkel, amit nem szeretek olvasni, és nem is olvastam el. Így nem vettem észre, hogy azon könyvek szerzői egy kivétellel nem szerepelnek a jegyzékben, amelyeket illusztráltam. Ez nem a szerző dolga, hanem a kiadói lektoré, de figyelmesebb lehettem volna. Volt jogos bántódás, kör e-mailben esedeztem bocsánatért.

KkF: Szakolczay Lajos az Agria nyári számában kimerítő elemzést írt a rólad szóló monográfiáról. Életműved azonban még korántsem teljes, elképesztően sokrétű. Gőzerővel dolgozol, így bizonyára sok minden kimaradt a kötetből. Mivel egészítenéd ki?

JM: Mindenekelőtt a Toldi animációs filmváltozatával, mely tévésorozatként és egész estés filmváltozatban készül; aztán a Magyar szentek és boldogok című ismeretterjesztő tévéfilmsorozatommal, aminek a gyártása halálesetek miatt szünetelt, de most folytatódik; a Biblia meg nem magyarázott és fejtett „titkairól, jelképeiről” készülő könyvsorozatommal. A már megírt első két kötetnek Mózes 5 könyve a tárgya, az éppen írt kötetből már túl vagyok Józsué és a Bírák könyvén, Ruth van soron.

KkF: Ha jól emlékszem, a 2019. decemberi Műcsarnokbeli kiállításodon olvastam a falon, hogy „Ha mindazt megcsináltam volna, amit nem csinálhattam meg, akkor nem tudtam volna megcsinálni, amit megcsináltam.” Aki ellátogat a honlapodra, napokig bóklászhatna benne anélkül, hogy a végére érne. Rengeteg elfoglaltságod van, például jelenlegi lakhelyemre is meghívtak előadónak az Oslói Magyar Animációs Filmnapra. A közönséggel való találkozások, ismeretterjesztő előadások, a filmbemutatók, és a kiállításmegnyitók inkább inspirálók számodra, vagy elterelik a figyelmedet az alkotásról?

JM: Be lehet sokallni. Bevallom, jól esik, ha egy kiállításom sikeres, szeretek előadni (filmbemutatóm régen volt, de az is boldog izgalom), ám ha ugyanaz a téma sokadszor kerül terítékre, és a média naponként „dolgoztat”, akkor alig várom a csendesebb hetek visszatértét.

KkF: Az év elején Pozsonyi Janka kérdezett téged a FILMHU portálon. Ott említetted, hogy nem rajzolsz képernyőre, továbbra is többre becsülöd a „kézimunkát”. Ez azt jelenti, hogy otthon tárolsz több tízezer kézzel rajzolt papírt, kartont, pauszt vagy mit? Van mindről másolatod, amit biztonságba helyeztél például egy „bombabiztos” raktárban? Létezik a világon olyan biztosító cég, ami merészkedett szerződni veled? 

JM: A számítógépen azért nem rajzolok – a technika megtanulására egyébként most a Toldi készítésénél kerülhetett volna sor –, mert akkor minden javítanivaló az én nyakamba szakadt volna. Van egy csodálatos kivitelező rendezőm, Csákovics Lajos, ő teszi ezt helyettem. És van egy kis raktáram a padláson, mondjuk, egy kiállításra sem elegendő eredeti rajzzal. Tapasztalatból tudom, hogy nem jó, ha az öregember otthon ül a dolgain. Az örökösök nem mindig értékelik a hagyatékot. Korábban anyagi okokból sok munkámat eladtam. Másokat azok őrzik, akiknek a könyvét illusztráltam, vagy a kiadóknál porosodnak, ha még megvannak. A filmjeim képes forgatókönyveit vigyázom, mert azok „én vagyok”. A filmkészítés során kevés eredeti rajzom kerül a filmvászonra. A Sisyphus ilyen volt, nagyon sokat el „kellett” ajándékoznom belőlük. A Trianon könyvem rajzait Székesfehérvárnak ajándékoztam, a vázlatait őrzöm. A Toldi filmhez készült rajzok egy részét vissza szeretném kapni a produkciótól. (Azt találtam ki, hogy Miklós és a cseh párviadalának budai „úri” közönségét a stábtagok alkossák, korhű viseletben, úgyszintén az a tizenkét lovag, akit a király választ Miklós kíséretéül, a vezető munkatársak arcvonásait viseljék. A róluk készült rajzokról beszéltem fentebb.)

KkF: Senkivel sem találkoztam mostanában, aki a neved említésére ne azonnal a készülő Toldi filmedet említette volna. Hogy állsz vele? Mikor láthatjuk?

JM: A sorozat leadási határideje ez év vége. Az MTVA határoz a bemutatásáról.

KkF: Kerül-e többnyelvű Toldi DVD a bemutatóval egyidőben a boltokba? Vannak-e tervbe véve külföldi bemutatók? A diplomáciai kirendeltségek kapnak-e külön jogot alkalmi, zártkörű bemutatókra?

JM: Fogalmam sincs. Én a rendezője vagyok. A filmnek van producere, Mikulás Ferenc, és van az MTVA vezetése, aki a forgalmazás további szakaszában is szerepet kér és kap. Van elképzelése a pályázatot kiíró köztársasági elnöknek, a kormány illetékeseinek. Ha megkérdeznek, elmondom a véleményemet. Mikulás Ferencet el szoktam kísérni az MTVA vezetőivel folytatott tárgyalásaira. Ott még nem tartunk, hogy idegen nyelvű változatról, külföldi bemutatókról és hasonlókról gondolkozzunk. Nagyjából tudom, milyen magyar fogadtatás várható, de érhet e téren is meglepetés. Várjuk meg, mit szól hozzá a magyar közönség.

KkF: A kérdéseimre adott válaszaidon kívül mit osztanál meg szívesen az olvasat.hu olvasóival?  

JM: Az előző kérdésre adandó válasz részeként írom: a filmek utóélete a rendező számára elsősorban további munkát jelent. Szín- és hangkorrekciókban való részvételt, képanyag- és filmrészletválogatást a marketing és a média részére. A tavalyi és idei évemben ilyen típusú munkát jelentett a János vitéz és a Fehérlófia digitális felújítása. Az utóbbinak a (járvány miatt egyelőre csak áttételes) bemutatója volt az USA-ban és Németországban. 39 évvel a hazai mozibemutató után ez nem akármilyen siker egy film esetében.