Miguel de Unamuno: Eső, szél, árnyék

Lelkem, mi a te életed valóban?
eső a tóban!
Lelkem mi vagy, ha hánykolódsz szomorgón?
szél a hegyormon!
Lelkem, ujulsz-e, mondd, reád mi vár még?
barlangban árnyék!
eső a tóban!
szél a hegyormon!
barlangban árnyék!
Könny az esőm, mely az égből pörög le,
szél sóhajom, mely szüntelen megéled,
vigasztalan árnyék gyötör örökre,
eső és szél és árnyék ez az élet.

(Kosztolányi Dezső fordítása)