Burok

ülj bent.

ülj a tévé előtt. ülj a gép előtt.

még több giga, még több kanális.

ha kimész, vásárolj, költekezz, fogyassz.

vegyél chipset, mogyorót,

nyolc telefont meg haribomacit,

ne gondolkozz, otthon megeheted a gép előtt.

engedj a kísértésnek, cimborálj a gonosszal!

szélesebb képernyő, több giga-ram.

nézz hülye videókat,

csóré fickó télapósapkában

leugrik az égő épület tetejéről egy babakocsira.

lájkold! lájkolj, mert mindenki lájkol!

legyél mindig online, kit tudja,

mi lenne nélküled a virtuális világban.

az Úr megbocsátja vétkeidet!

szavazz.

gondolkodás nélkül szavazz mindig a legjobb online pártra.

píszí. légy politikailag korrekt. ha nem is érted, mi az,

mindenki lájkolja, lájkold. ez civil állásfoglalásod.

ne gondolkozz, lájkold magad, a lájkod te magad vagy.

ez a te akaratod, ez a te országod!

járj flash-mobokra.

érdekeljen mindig jobban a flamingók sorsa,

mint az ükapád sírja alatti föld.

tiltakozz. gombnyomással küzdjél az erdőirtás ellen.

még egy lájk és örökre elhallgat minden druzsba.

lájkold a jegesmedvék megmentését

és a kertitörpék kiszabadítását.

fogyassz. több pixel, nagyobb élvezet.

foglalj állást a be- és kivándorlók ügyében,

a melegházasságról meg a dohányzásról.

ne gondolkozz, kattints, lájkolj!

ez a te forradalmad, ez a te harcod.

mert online a hatalom és a dicsőség, mindörökké, Ámen.

Szent György napja

reggeltől sütött a nap, istállót takarítottam,

mellettem kisrepülő zuhant.

lassan kiírtom a régmúlt idők nyomait,

itató, tehénlánc, jászol mind kikerül,

kigörgetem a kecskepajtából az utolsó sótömböt.

Isten tudja hány évvel ezelőtt

dédnagyapám egy duna-csatornai

kulák átnevelés után

a csűr küszöbén ülve

azt mondta: süssél Szent György napja

mert engemet már nem sütsz többé

és éjjel elrepült egy díszes szekéren

fákat ültetek, levendulabokrot.

metszem a szőlőt, hátha mégis van értelme.

hátha tényleg nem hiába vagyunk ott, ahol, akkor, amikor.

talán egyszer gyümölcsfáim nekem is teremnek

és nem drótkerítésen keresztül szöknek meg

a szilvák nomád segítséggel.

és majd egy Szent György napján

a csűr küszöbén ülve

öreg Vass Dénes dédapám

bajszát sodorgatva bólogat

jó lesz ez így, fiam

Sóvárad–Kolozsvár, 2015. április 24.–2016. január 18.

Lassú

film

Kis ország nagyszerű prímásával

ülünk kerthelyiségben

hajnali hat körül, én durván tizenhat.

Éhes vagy? – kérdi, térdére fektetve hegedűjét –

elővesz egy nagy fej vörös(lila)hagymát

nadrágjának oldalzsebéből.

Egyet nekem, egyet magának.

Hámozzuk, sózzuk, esszük. Sör.

A kapun mankókon araszol befele Jóska,

a kalotaszegi falu több csatát megjárt embere.

Fél lábon egyensúlyoz mankói közt,

borostásan, üveges szemek a barettsapka alatt.

Jön bevenni a reggelit.

A kis ország nagyszerű prímása

Jóska mellé ugrik, hajnali lassúval kíséri lépteit.

Guggolva a kavicsos nyárikerten keresztül,

fel a két lépcsőn, át a küszöbön,

be a kocsmába, át a másik terembe, a pultig.

Jóska barázdált arcán könnyek folynak át,

éjszakát átivott asztaltársaságok rendre elhallgatnak.

Hirtelen fegyelmezett, síri csend lesz.

Férficsend.

(Orpheusz Kiadó, 2019)