Szemelvények Zsille Gábor verseskötetéből

Készülődés

Ha minden szerencsésen alakul,

harminc év múlva majd kései verseket írok.

Lesz bennük fátyolos napfény, erőtlenség

és csend, üldögélés egy gangon szeptemberben,

lesz bennük pecsétes ing, lyukas gyapjúmellény,

felpüffedt boka és reszkető kéz, kivirágzik

a test romlása, és halottaim kavargó táncából

olykor kinyúl egy kéz, szólít egy hang.

Igen, majd megérkeznek a kései versek.

Magány lebeg a soraikban és bezárulás.

Még nem tudom, hogyan kell írni őket,

nem tudom, milyen a készülődés,

a botorkáló séta egy parkban,

érzékszerveim múlása,

a fogyatkozás lassú

ünnepe, a bennem

rekedő szó.

Badacsony

Esteledik, a kőteraszt díszítő

örökzöldből előbújik a gyerekkor,

a régi álom, ülni a hegyen egy

át nem élt, de százszor elképzelt szüretkor,

már tele a kád és ragacsos minden

puttony, a bazalt présháznál koccintani

napszálltakor, pihenni a diófák

alatt, hinni, a jelen lassabb, mint ami

volt, mint ami jön, októberi álom

egy szüretről, ott vannak velem a holtak,

nyúlnak a fürtért, de csupasz a tőke,

a sor, a madarak mindent elraboltak,

a kőteraszt díszítő örökzöldből

előbújik egy kert, egy ősz, egy veranda,

apám s anyám árnya – ha versbe írnám,

a rejtelemből csak néhány tény maradna,

a pasztell árnyalatokból néhány folt,

az időtlen hegyből az elmúlás tája,

s a hit, hogy az elhullajtott szemekből

összerakható a teljes szőlőtábla – –

Erőszak

Az a negyven körüli szép nő

az éjszakai felnőttfilm jelenetében,

a több méter széles tatamin,

fehérneműben fekve egy alkalmi

szerető mellett azt játszotta,

hogy rajta nyers erővel, vadul

erőszakot tesznek.

Segítség, suttogta, miközben

karját széttárta gyöngén, alteste

viszont küzdött, vergődött, félt.

Széles kanapén heverve

néztük a tévét barátnőmmel.

Tetszett neki a műsor, az áldozat

nő helyébe képzelte magát,

és üzemi hőfokra hevült.

Barátnőmön sajnos nem tudok

erőszakot tenni, mert folyton

az van, hogy ő is akarja.

Megerőszakolhatlak?, kérdem

komoran, mint egy dúvad.

Csak tessék, mondja, és készségesen

széttárja combját.

Nem karmol, nem küzd, nem sikít,

liheg és nedves és hagyja magát.

(Magyar Napló, 2019)