Szemelvények a kötetből

Nagy Gábor

Dal, macskával

A szemközti ház ablakában
éjjelente egy macska ül.
Szemében zöld hidegség, csak
ül fenségesen, egyedül.

Nézi a füstöt, amint kifújom.
Nézi a lankadó parazsat,
egy emelettel magasabbról
néz közönnyel, palimadarat,

kit megigéz a rezdületlen
pupilla mögötti fölény.
Ez a macska tudja, hogy az állat
emberfölötti lény.

Nem szenved kétségtől, sem tériszonytól,
párkányon elnyújtózva ül.
Tesz a lét peremére, ő csak
ül fenségesen, egyedül.

Iancu Laura

Füst

Örökösen meghátrál a füst,
mint koldus, aki fél kezet nyújtani.
Magam sem tudom, miként kezd
mindig havazni, ha gondolatban
érted megyek! Ködúton. Senkiföldjén.
Tudom, hogy megölelnél.
Fél percig hallgatnám szíved.
Ennyi az idő. A többi: rettenet.

Papp-Für János

talan-telen

Hóesés utáni csönd vagy, vagy az sem,
még annyi sem. Mindig valami mögött
állandó takarásban. Ujjlenyomat
a vékony por lepte tárgyakon. Tükörben
foglyul esett kép. Egy ottmaradt
tekintet az ablaküvegen. Valami hiány,
valami folytoncsaklehetettvolna. Fiók
a feltételezés szekrénytestébe tolva.
Kőbe vésetlen hieroglifák rajza. Éppen
csak annyi vagy, annyi lettél ma újra,
amennyit leírok rólad a lapszélen túlra.

(Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, 2017)