Az ember megérkezik, s a gondola elviszi abba a valószínűtlen, sűrű és nemes igézetbe, ami Velence. Aztán elmegy az ember Velencéből, s a gondola közömbösen úszik az utassal az apró hidak alatt, az örökkévalóság árnyékában, oly nesztelenül, mintha nem is a lagunák vizében, hanem a századokban úszna.