A végtelen készenlét

Személvény Lászlóffy Aladár verseskötetéből

Falu végen kurta mondat

 

 

Őszi napnak alkonyulatánál

utazék egy mondat ablakánál,

éreztem, hogy vonat az a mondat,

hallgatása történelmet mondat:

magyar rigómezők jönnek-mennek

moziján a vonatvégtelennek,

elmaradó tanyák, tornyok, póznák

amit elhagy, másnap visszahozzák.

Mintha angyal-jeggyel betlehembe,

mi csak ülünk itt egymással szembe

heverünk, mint puszta a subáján,

ölünkben a magyar-tojó bárány,

csattognak a hidak, mint a kardok,

néhol folyó mutatja a martot,

hol kis népek vére foly beléje,

éj van, csend és nyugalomnak éje,

nosza most épp annyi minden árán

rácegres az áldozati bárány?

Nagy a szombat, közepes a péntek?

Madéfalván laknak a szegények?

Lenn a helyzet tengersík vidékén

szívunk érte s tűrünk, mint a kémény,

néha szirénázunk, mint a mentő.

Majland – Abony: harminckettő – kettő!

Felvirágzott vonatokon mennek

neki a nagy birkatürelemnek.

Honfi, honvéd, honárulás, honlap –

nincsen olyan vonathosszú mondat,

ami végre végét lássa ennek:

szabédival kihült egyetemnek,

török, tatár, magyar kanizsának,

kanizsai özvegy dorottyának,

mint a vonat, ki letépte láncát,

néha csak egy mondat küldi táncát…

Húzd rá, vonat, megittad az árát!

Bánkok naiv vén haragja jár át,

kopott igazságok jönnek-mennek,

kik voltak a kunlászlói ennek?

Ha egy mondat megmutatta táncát,

le is tépte mennyi nemzet láncát.

Magyar rigómezők jobbra-balra.

Régi nevét ma már meg se hallja.

Hevernek, mint puszta a subáján.

Kézihajtány araszol a pályán.

Hátrahagyott tornyok, tények, póznák,

ha már végre európát hoznák,

újabb igazságok jönnek-mennek.

Kik lesznek a kunbélái ennek?

Háryjános valutája hódít

rácegrestől kiskundüsseldorfig.

Csíkcsicsó csak lecsó, nem is ének?

Csak a pecsovicsok szeretnének?

…Egy életem, egy halálom, Mondat!

Él az érv, az ész, a nyelv, ha mondat.

(Magyar Napló, 2019)