Dr. Martos Levente Balázs 2002-ben doktorált teológiából a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Ugyanott biblikum tudományszakon habilitált 2010-ben. Volt hitoktató Szombathelyen, teológiai tanár a Győri Hittudományi Főiskolán, ugyanott prefektus. 2019 szeptembertől a Központi Papnevelő Intézet rektora. Az atyával Kovács katáng Ferenc beszélgetett.

Kerek Isten fája, szép tizenkét ága,

szép tizenkét ágán ötvenkét hajtása,

ötvenkét hajtáson három aranyalma,

aki kitalálja, hull az áldás arra.

(Galga menti találós mese)

Kovács katáng Ferenc: Nem kell teológus végzettség ahhoz, hogy a fenti találós mesét megfejtsük. De mindenképpen kell olyan családi hagyomány, neveltetés, légkör, ahol ilyen és ehhez hasonló népi bölcsességekkel gazdagodhat az ember. Ahhoz viszont, hogy beszélgetésünk megjelenési napjára, december 24-ére ráhangolódjunk, nem árt, ha Dr. Martos Levente Balázs atya segítségét kérjük, avassa be olvasóinkat a szenteste, Jézus születésének különleges, csodaváró misztériumába!

Martos Levente Balázs: Az idei évben több olyan ismerőssel találkoztam, aki valamiért a karácsonyi titokkal kapcsolatos nehézségét emelte ki. Bár hívő ember, mintha meg kellene erőltetnie magát ahhoz, hogy Jézus születésének ünnepe megérintse, hogy a szeretet, amelyben egyébként életét alakítani igyekszik, most valami külön erővel megragadja. Azt hiszem, joggal mondjuk, hogy az ünnepre készülni kell, hogy a nagy dolgokra, nagy titkokra rá kell hangolódni. Ugyanakkor az is igaz, mégpedig különösen akkor, ha fáradtnak, kevésnek érezzük magunkat, hogy az ünnep is „megtalál” minket. Leginkább azt tehetjük érte, hogy figyelmessé válunk, eleven foltot keresünk a szívünkben. A Messiás születését sokáig várta a zsidó nép, de amikor eljött, az egyszerűek figyeltek fel rá, megdöbbentő újdonságként lépett be az életükbe. Mi is tesszük az ünnep megszokott tennivalóit, de közben felébresztjük a szívünket, és arra várunk, hogy ma új módon találjon ránk „a magasságból felkelő”. Talán mondhatnánk, hogy olyanok vagyunk, mint a mesebeli hős, aki vigyázza az aranyalmafa termését: nehogy valaki ellopja tőle.

KkF: Molnár Péter 2014. október 25-én kérdezte Balázs atyát a Szombathelyi Egyházmegye internetes oldalán annak kapcsán, hogy 2014-től a Pápai Biblikus Bizottság tagja lett: „Mint pap, nyilván élete középpontjában áll a Szentírás. De sokan más irányokban művelik ki jobban magukat, pl. egyháztörténelemből, liturgiából. Ön miért a Biblikumot választotta?” S hogy még én is bővítsem a kérdést, hány fős a Biblikus Bizottság, és Balázs atyának milyen feladatai voltak az immár második ötéves ciklusban?

MLB: Szerettem nyelveket tanulni, szavakon rágódni. Aztán még a megyéspüspököm is megkért, hogy maradjak a biblikus tudománynál. Később jött ehhez a bibliai szövegekkel való imádság tapasztalata, amely a szent szövegek egyes részleteit különösen élővé tette. Amikor pedig tanulhattam egy ideig a Szentföldön, tényleg úgy éreztem, hogy rendkívül megajándékozott vagyok, olyasmit kapok, amire egyáltalán nem számítottam. A Bibliabizottságban nem kis kihívás 20 embernek a világ legkülönfélébb országaiból – például Dél-Koreából, Argentínából, Belgiumból, az Egyesült Államokból és Kongóból – együtt dolgozni. A 2014–2019-es ciklusban a Biblia emberképén dolgoztunk, ehhez készítettünk tematikus írásokat, amelyek végül egyetlen dokumentumban meg is jelentek (a magyar fordítás most ősszel lett kész, Mi az ember? címmel). Az újabb ötéves ciklus 2020 és 2025 között tart, s egy hasonló dokumentum megírása a célja, ezúttal a szenvedés és betegség témakörében.

KkF: A 2019-es rektori kinevezése óta mik a legalapvetőbb hivatali tevékenységei, és ezek mellett jut-e ideje elméleti, tudományos kutatásra, esetleg még felnőtt és ifjúsági lelkigondozásra is?

MLB: A Központi Szeminárium az ország minden egyházmegyéje előtt nyitott, illetve határon túlról érkező növendékeket is fogad. Első feladatom a növendékek figyelemmel kísérése, segítése a pappá válás útján. Érzékeny időszakban vannak, fontos, hogy milyen impulzusok érik őket, illetve hogy egymást segítve „emésszék meg” azt, ami velük történik. A szeminárium persze egy intézmény, ahol munkatársakkal dolgozunk együtt, papok és világiak, s ezt az együttműködést is szervezni, segíteni kell. A számos anyagi részlet, kollégiumi adminisztráció nem a kedvenc feladatom, de meg kell lennie – egyébként pedig ez a papnevelés része, hiszen a papi feladathoz is olykor hozzá tartozik ilyesmi. A mi szemináriumunk sajátossága, hogy Budapest belvárosában van, és egy nagy múltú templom a közvetlen szomszédja, szinte része, a Kisboldogasszony Egyetemi Templom (ahol Dávid fiúnk esküvője, három unokánk keresztelője is volt – KkF megj.). Az én lelkipásztori igyekezetem főleg ehhez a templomhoz kapcsolódik, az itteni hívekre igyekszem figyelni elsősorban, de néha megtalálnak más feladatok is. Be kell vallanom, hogy a tudományos kutatás most kissé háttérbe szorul. Félek is, hogy sok unalmas órát tartok, pedig ezt nagyon nem szeretném.

KkF: Egy 2014-es interjúban olvastam, hogy a Biblia tanulmányozása miatt az ókori nyelvek közül tud görögül, héberül és arámi nyelven. Beszél angolul, németül, olaszul, franciául, oroszul és szírül is. Bővítette nyelvismereteit azóta? S többünket érdekelne az is, hogy milyen módszerrel, mennyi energiaráfordítással tanul.

MLB: Hadd legyek pontos: szírül például csak elkezdtem tanulni, de aztán feladtam – ez a tanulmányaim utolsó időszakában történt, amikor végül mégis kevésnek bizonyult a motiváció egy amúgy meglehetősen nehéz és távoli nyelv elsajátításához. Azt is be kell vallani, hogy a nyelvtanulás az én életemben háttérbe szorult az utóbbi időben. Szívesebben beszélgetek itthoni emberekkel, próbálom gyakorolni a melléjük állást, a meghallgatás és empátia művészetét. Valaha jobban érdekelt, hogy pontosan tudjak megszólalni egy idegen nyelven. Most már jobban látom, hogy az emberek közti kapcsolat a mindennapokban nem a nyelvtani szabályokon múlik. Lassan az is bántani kezdett, hogy mindig a kiejtésemet meg a szép mondataimat dicsérik meg, és nem azt, amit mondani szeretnék. Azt hiszem, azért is igyekeztem sokat gyakorolni a nyelvtant, hangosan olvasni a szövegeket, hogy amikor megszólalok, már ne ezen kelljen gondolkozni. A nyelvtanulás persze mindig egy másik kultúra megismerése is, egyfajta találkozás szokásokkal, tájakkal, történelmi tényekkel.

KkF: A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. októberi számában olvashattuk a következőt: „Martos Levente Balázs a Központi Szeminárium rektora, lapunk állandó szerzője. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából azt a megtisztelő felkérést kapta, hogy a rendezvény utolsó napján ő legyen a hazánkba látogató Ferenc pápa olasz–magyar tolmácsa.” Ha jól tudom, amikor Ferenc pápa Rómában meglátogatta a Pápai Biblikus Bizottságot, ott találkoztak. Segítette ez Balázs atyát abban, hogy könnyebb legyen lelkileg felkészülnie erre a felelősségteljes feladatra? S kérem, szóljon néhány szót erről az emlékezetes szeptember 12-i napról!

MLB: Igen, természetesen segített. Hajlamos vagyok arra, hogy a „fontos emberek” közelében idegeskedjem vagy egyszerűen csak csodáljam őket. Ez esetleg gátolhatna abban, hogy a tennivalót ügyesen végezzem el. Jó volt azt látni, hogy a pápát segítő munkatársak nagyon nagy tisztelettel, de egyben nagyon természetes szeretettel veszik körül. Belül arra törekedtem, hogy én is így lehessek mellette. Ferenc pápa korán reggel, szinte hajnalban indult Rómából, de amikor reggel 8 előtt leszállt Budapesten a gépről, egy kissé ő is olyan volt, mint a mosolygós napsugár. Nagy élmény volt vele együtt a városba utazni, egy fél órát útközben beszélgetni a papság, a lelkipásztorkodás, illetve a magyar kultúra néhány kérdéséről. Az államférfiakkal, a püspökökkel és a más felekezetek meg vallások képviselőivel való találkozásai alkalmával is azt láttam, hogy a pápa figyelmesen és őszintén jelen van a beszélgetésekben, találkozásról találkozásra halad, nem számításból érvel, hátsó szándékokkal, hanem megengedi, hogy a helyzet és a pillanat megérintse. Kétszer is elismételte, hogy szerinte a jó papnak úgy kell cselekednie, mint ahogy Isten teszi: közel jön, gyengéd és együttérző. Nekem nagyon jólesett ezt a pápa részéről megtapasztalni.

KkF: Az Olvasat címet viselő irodalmi portálon elengedhetetlen, hogy olvasással, új és régi könyvekkel kapcsolatos kérdések is elhangozzanak. „A Biblia ezer éve, megannyi értéke és értelmezése is kevés, ha nem növekszik, nem emelkedik Isten Lelke által, hogy fényt vessen a mára. Újraolvasása mindig lehetséges. Megértése azonban csak akkor valódi, ha »belép« a Lélek, és ami van, kitárul, feltárul, gyarapszik.” – olvasható a Vigilia 2018. harmadik számában megjelent cikke végén (Cum legente crescunt… Hagyományok újraolvasása a Bibliában, 170. oldal). Vajon az olvasás mennyiségét és minőségét mennyire befolyásolja a digitális forradalom? Mit tapasztal a vezetése alatt álló Szemináriumban, a kispapok, a hittanos diákjai körében?

MLB: Természetesen befolyásolja, nem is kicsit. De azért nem igaz, hogy a „mai fiatalok” nem olvasnak. A kispapok például újra meg újra megszeretnek egy-egy fontos lelki írót. Ennek a világnak is megvannak a fontos vagy divatos szerzői. A szépirodalom talán mégis nehezebben talál utat hozzájuk. Vannak srácok, akik a történeti regényeket vagy félig tudományos műveket szeretik meg és falják. Szavak áradatában élünk, s valójában igen jó tanárok, családi háttér és közösségi szellem is kell ahhoz, hogy valaki olvasó ember maradjon vagy azzá legyen. Ha a szokásaink át is alakulnak, és sok mindenhez digitálisan férünk hozzá, ami azelőtt csak nagy könyvtárak polcain volt elérhető, azért a csendes olvasással töltött óráknak megmarad a varázsa, azt hiszem.

KkF: Mit remél, mi mindent tervez az új egyházi évben?

MLB: Nem látok messzire, nincsenek nagyon különleges terveim, de az életem egyáltalán nem unalmas. Szakmailag szeretném kicsit komolyabban teljesíteni a tanévet, több időt találni az előadásokra való készületre. Januárban a PPKE HTK éves konferenciáján lesz egy előadásom a szinodalitás újszövetségi alapjairól. Április végén kerül sor a Bibliabizottság ülésére, reményeink szerint most újra személyesen, Rómában. Kaptam meghívást egy papi lelkigyakorlat megtartására júniusban. Folytatom a pszichodráma csoportban való képződést, amely nagy örömmel tölt el. Tárgyalunk arról, hogy júniusban esetleg a szeminárium és a templom adhat otthont a Haydneum Magyar Régizenei Központ egyik fesztiváljának, nyáron pedig egy angol–amerikai szabadegyetemnek. Én meg közben szeretnék sokat csendben lenni, nagyokat járni erdőben, hegyvidéken, ha Isten segít.

A beszélgetés címe Ferenc pápának tulajdonított mondás.

A Galga menti találós mese megfejtése: a karácsony, a húsvét és a pünkösd a három aranyalma.