Keresés eredménye: kerti levelek

  1. A szétesés ellenszereiről – Kerti levelek 62.

    Olyan húszéves lehettem, amikor párhuzamosan olvastam Cicerót és Schrödingert, és most eszembe jutott ez a negyedszázaddal ezelőtti olvasmányélményem, ahogy a két szerző – kétezer esztendő távlatból – lényegében ugyanarról írt…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  2. A jó és rossz dolgokról – Kerti levelek 61.

    Nagyon sok mindenre megtanított a méhészkedés, de ezek közül az egyik legfontosabb az, ahogy a jó és rossz dolgokat szemlélem. Úgy voltam vele, mint mindenki: ha valami rossz történt, szomorkodtam, ha valami jó, örültem neki. Mára ez megváltozott…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  3. Az otthonról – Kerti levelek 60.

    Ha az ember már veszítette el otthonát, akkor érti meg igazán, hogy az otthon mennyire fontos, értékes, mennyire nem evilágról való valami, s mégis mennyire gyakorlatias, anyagi és szellemi egyszerre, mennyire nehéz megteremteni, s mennyire könnyű mégis: hogy az otthon végső soron nemcsak ház, lakás, szobák, bútorok, komfort, hanem valami más, valami több is…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  4. A házasságról – Kerti levelek 59.

    Ha a házasságot megértenék az emberek, népszerűbb lenne, mint az esküvő, s legalább annyira ünnepelnék a házassági évfordulókat – örülve sajátjuknak és másokénak is –, mint amennyire az esküvőket ünneplik, amelyek lényegében csak a házasságok születésnapjai…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  5. A végső kérdésekről – Kerti levelek 58.

    Sokáig hallgattunk. Hónapok teltek el, hogy te sem szólaltál, meg és én sem írtam neked kerti levelet. Aztán egyszer csak egy késő nyári estén a lugasban üldögélve azt kérdezed, mikor írom le végre filozófiám? Azt kérdezed, hogy végtére is mi az én teóriám? Mit gondolok az „élet nagy kérdéseiről”?…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  6. Hitről, vallásról és Istenről – Kerti levelek 57.

    …A vallást a modern korban gyakran okolják, amiért régen is, most is számos ember halálához vezetett, és sokakat megtévesztettek az ürügyén, de nehéz nem látnom, hogy a vallások milyen sok embernek adtak reményt, tartást és értelmet reménytelen pillanatokban…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  7. A családról II. – Kerti levelek 56.

    A barátait megválogathatja az ember, de a család adott. Ilyeneket szoktam mondogatni másoknak és magamnak is, amikor a családról esik szó. Mindig a család a legszebb és a legnehezebb lecke. Különösen a saját család. Másokét így vagy úgy elviseljük, de a sajátunk a legkomolyabb feladat…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  8. A boldog élet és az étkezések kapcsolatáról – Kerti levelek 55.

    …ha azt szeretnénk, hogy több boldogabb család legyen, ha azt szeretnénk, hogy ne legyen annyi válás, hogy az emberek „boldogan éljenek, amíg meg nem halnak”, akkor vissza kell adnunk nekik, nekünk, magunknak: a közös étkezések szentségét…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  9. A barátságról – Kerti levelek 54.

    Minden emberi érzés közül a barátság a legnemesebb érzés, ezért – ha lehet – a legtöbb kapcsolatodban törekedj arra, hogy baráttá nemesülj. Milyen a barát? Milyen a jó barát? Mi a barátság? Ezek a kérdések a legnagyobb gondolkodókat is foglalkoztatták Szókratésztől Hamvas Béláig…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  10. Miért élünk? – Kerti levelek 53.

    …ha az ember a külső világban rendet és igazságot, bölcsességet és szépséget szeretne maga körül, akkor elsősorban magában kell rendet tennie, az igazságot megtalálnia, a bölcsességet gyakorolnia, a szépséget észrevennie…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  11. A szerzetes és a világutazó – Kerti levelek 52.

    Él bennem egy szerzetes és egy világutazó, és nem tudok kettőjük között dönteni. Az egyikük olyan, mint Ryokan, a japán buddhista költő, aki szerzetesként élt egy falu határában, gyönyörű verseket írt, de megbotránkoztatta a falubelieket azzal, hogy ezek a versek főleg a szakéról és a szép nőkről szóltak, s arról, hogy még ezek is elmúlnak, mint a virágok virágzása…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  12. Becsvágyam: a Weiner Melange — Kerti levelek 51.

    Nincs túl sok becsvágyam, hacsaknem egy, ez pedig a Weiner Melange. Várj, később elmondom, hogy mi az, de előtte pár szó a becsvágyról, mondjuk az írói becsvágyról, ha már…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  13. Az ötvenedik kerti levelem neked – Kerti levelek 50.

    Tudod, amikor kéthetente megírom ezeket a kerti leveleket, mindig elképzellek kissé, és látlak is. Látom, ahogyan olvasod, látlak, ahogyan mosolyogsz, látom az arcodra hulló fényt. Mert nem magamnak írom, hanem neked, bármiről is szóljon egy-egy kerti levél…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  14. A családról – Kerti levelek 49.

    …Mindig – már egészen kicsi gyerekként is – nagyon különösnek tartottam, hogy a legtöbb mese úgy ér véget: „boldogan életek, míg meg nem haltak”. Éppen azt nem mondták el, hogyan éltek boldogan, és hogyan haltak meg? Az ars vivendiről és az ars moriendiről nem szólnak a beavató mesék…v
    Weiner Sennyey Tibor írása
  15. Az unalomról – Kerti levelek 48.

    Azt hiszem, igazán gazdag ember lettem életem derekára, nem azért, mert milliók vannak a bankszámlámon (nincsenek), nem azért, mert nincsenek adósságaim (vannak), nem azért, mert drága autóval járok (nincs autóm), s nem is azért, mert bármit megvehetek (nem vehetek meg bármit, de szerencsére nem is akarok)…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  16. Arról, hogy a szerelemben nincs bölcsesség – Kerti levelek 47.

    …Akárcsak a szerelemből, a magányból is többfélét ismerek már fel: azt a magányt, amikor az ember tényleg egyedül van, a társas magányt, a jótékony magányt, a káros, sőt gyilkos magányt. Éppen így a szerelem is lehet szalmaláng életű, örökkön lobogó, mindent elsöprő és semmire sem való illúzió-kacat…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  17. A takarításról – Kerti levelek 46.

    Él bennem egy sváb nagymama, Gertrúdnak hívják. Gertrúd időről időre előtör és nagyon mérges. Gertrúd nem azért mérges, mert a politikusok nem arról beszélnek, hogyan lehetne az embereknek jobb élete…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  18. A derűről – Kerti levelek 45.

    Ha választhatnék, hogy melyik a magyar nyelv legeslegszebb szava, akkor bizony igen nagy bajban lennék, mert számtalan szép szót számoltam össze már, de alighanem végül mégis a ‘derűt’ választanám…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  19. Az élet értelméről (tavasszal) – Kerti levelek 44.

    Tavasztündér meztelen lábacskáinak gyöngéd lépései ébresztik a tájat, s nyomában virágzás ömlik végig a völgyeken. „A nők zsebkendője megtelik a szerelem náthájával…” – amint azt Szindbád mondta, s a férfiakban lázas gyöngeség ébred, amit nem csitíthat sem bor, sem étel, talán csak a hónapos retek. Tavasz, tavasz, szerelmes vagyok beléd, amióta élek…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  20. A szemlélődésről – Kerti levelek 43.

    És kellenek pillanatok, percek, órák, akár egész napok, amikor csak szemlélődsz. Nem vagy hasznos, nem teszel semmit, de hidd el nekem, hogy ez nem haszontalanság, nem tétlenség…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  21. A teázásról és a kávézásról – Kerti levelek 42.

    Kevés nagyszerűbb növény van, mint a tea, és kevés megnyugtatóbb tevékenység, mint a teázás. Bár alkalmanként kávét is iszom, a kávé és a tea két teljesen különböző élmény…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  22. A szaunázásról – Kerti levelek 41.

    …A szaunázásnak nem véletlenül van nagy hagyománya az olyan északi országokban, ahol hosszú és sötét a tél. A szauna a belső meleget ébreszti fel. A belső tüzet kelti életre. Nemcsak a testi egészségednek teszel jót, hanem a lelked is megnyugszik, és – ha helyesen gyakorlod a szaunázás művészetét – szellemed is felfrissülhet…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  23. Amikor verset ír az ember… – Kerti levelek 40.

    …a költészet tétje kétségtelenül az: hogy azzal a néhány szóval, azzal a néhány mondattal, azzal a kis semmivel átadod-e magad teljesen? Átvilágítod-e magad a versben? Átvilágítod-e a világot vele?…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  24. Az élet értelméről (télen) – Kerti levelek 39.

    Azt mondják, hogy az élet értelme a család és a szaporodás. Azt mondják, hogy az élet értelme a pénz és a felhalmozás. Azt is mondják, hogy az élet értelme, a hatalom, a szenvedély vagy éppen a szenvedés, a fejlődés vagy a tapasztalás. Folyton mondanak valamit az élet értelméről, de mégsem úgy tűnik, mintha az emberek tudnák, mit keresnek itt, miért élnek, mi az életük értelme…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  25. A hétköznapokról – Kerti levelek 38.

    Meg kell becsülnöd a hétköznapokat is, mert életed javát ezek adják. Az idő, amely mindannyiunk felett folyvást telik, valahogy uralja az ünnepeket és a hétköznapokat is. A legtöbb ember gyűlöli őket, mert rabszolgák saját életükben, s a hétköznapokban látják e rabszolgaság tényének beteljesülését…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  26. Az ünnepről – Kerti levelek 37.

    …A zsidó-keresztény kultúrkörben a karácsony ünnepe hivatott a hétköznapok sorába beiktatni a megemelkedettség, a „szentség” érzetét, azt, hogy az embernek valami köze volna az Istenhez, vagy mondjuk inkább úgy, hogy az anyagon túlihoz, a metafizikaihoz, a láthatatlanhoz…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  27. A gondolatról – Kerti levelek 36.

    Minden írást úgy kell kezdeni, mintha addig nem írtunk volna semmit. Minden írásnak – bármilyen műfajban is alkot az ember – önmagában is meg kell tudnia állni, még ha egy sorozat része is, még ha folytatása vagy előzménye is valaminek…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  28. A bezárult országról és a bezárult emberekről – Kerti levelek 30.

    Antoine de Saint-Exupéry befejezetlen, félkész, zilált, de mégis legszebb és legjobb könyvében, a Citadellában ír arról, hogy egyszer csak eljut az ember seregeivel a sivatag közepén az erődhöz, amelynek nincs ablaka, nincs ajtaja, s a benne élő emberek már nem akarnak ebből az erődből kifelé látni, nem akarnak semmit sem tanulni, tapasztalni, tudni…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  29. Az élet értelméről (ősszel) – Kerti levelek 29.

    Idén különösen későn kezdődtek meg az „aranynapok”, egészen októberre áttolódtak a hosszú, száraz nyár után, az esős szeptembert követően. Szeretem figyelni az évszakok váltakozását, szeretek bennük lenni, járni és élni őket, érezni bőrömön, beszippantani mélyen a tüdőmbe…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  30. A pénzről – Kerti levelek 28.

    …erősen elgondolkodtató, hogy mások vérén és verejtékén keresztül lett olcsó a ruha, miközben a saját könnyűipart, textilipart felszámoltuk, s a műtrágya és a föld kizsigerelése révén lett olcsó az élelmiszer, miközben az ellátóláncok globálissá váltak, ezzel is tovább szennyezve a bolygót. Talán Hamvas Béla sem véletlenül mondta, hogy „Nem az élet kerül pénzbe, hanem a pénz életbe.”…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  31. A munkáról – Kerti levelek 27.

    Amíg úgy gondolsz a munkára, hogy kötelező rossz, addig a munka mindig kínszenvedés lesz, időpazarlásnak tűnő gyötrelem. Ha úgy gondolsz a munkára, hogy az az életed értelme, akkor a munka elkezdi majd megenni a szabadidődet, a családodat, a magánéletedet és végül téged is. A legjobb, ha itt is megkeresed az arany középutat…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  32. A spájzról – Kerti levelek 26.

    Ki fogsz nevetni, amikor most beavatlak egy nagy titkomba. Alighanem a legnagyobb csodálattal, rögtön a könyvespolc után, ha belépek valahova, én mindig a spájzokat vizsgálom meg, már ha vannak. Sajnos a spájzok is elkezdtek eltűnni a háztartásokból…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  33. A kerékpározásól – Kerti levelek 25.

    …A kerékpározás a sétálás után a legjobb közlekedési formák közé tartozik, s mivel nagyon sokat bringáztam már életem során, nekem elhiheted, hogy a vidéket és városokat, tájat és országot csak kerékpározás során lehet teljesen befogadni és élvezni. Az ember végigsuhan a Balaton-felvidéken, és megérti, miért olyan magával ragadó még mindig ez a táj…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  34. A tengerről – Kerti levelek 24.

    …A tengerről írni egyszerre lehetőség és lehetetlen, kissé olyan, mint szinte minden fotó, amit az ember a tengeren készít, egyszerre szép és mégis kissé giccses. Nem lehet befotózni a napfelkelték és naplementék szépségét, s nem lehet befotózni az érzést, amikor az ember kora hajnalban, ébredés után úszni megy…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  35. A paprikáról – Kerti levelek 23.

    A paprika nekem személyes kedvencem, és nekünk, magyaroknak nem egyszerűen egy zöldség, hanem „A zöldség”, valódi, elidegeníthetetlen nemzeti ügy, méghozzá az egyik legkedvesebb és legszebb, még akkor is, ha Dél-Amerika az őshazája, ha éppen olyan fontos Ázsiában és Mexikóban, mint itt…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  36. A futásról – Kerti levelek 23.

    Neked, akinek ezeket a kerti leveleket írom, talán már kialakult valamilyen képed rólam. Nos, sosem lehetsz biztos abban, hogy ez a kép valós, igaz, hiszen ki tudja, mikor írom e leveleket, és ki tudja, te mikor olvasod? Te is, én is változunk közben. Egyben azonban egészen biztos lehetsz velem kapcsolatban: a futásban örök újrakezdő vagyok. Szinte minden körrel újrakezdem…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  37. A hazaszeretetről – Kerti levelek 22.

    …a haza a legtöbb ember szemében valami absztrakt fogalom, talán jelent néhány tájat, környéket, házat, embert, jobb esetben már anyanyelvet is, de leginkább szokást és politikát. Sokan összekeverik a hazát az állammal. Talán „Isten” után csak a „Haza” nevében öltek és hazudtak többet, s századunkra igencsak rátapadt az emberek gyarlósága e szavakra…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  38. A kutyámról – Kerti levelek 21.

    Amikor Budapest belvárosából Szentendre szélére költöztünk, az első dolgunk volt körbekérdezni ismerőseink-barátaink között, hogy van-e valahol szabad kiskutya?
    Weiner Sennyey Tibor írása
  39. Kerti levelek 20. – A zenéről, különös tekintettel Einaudira, Micusra, Arnaldsra és Hania Ranira

    Nagyon sokféle zenét szeretek, de nagyon kevés zene van, amit írás közben hallgatni tudok. Legtöbbször, amikor írok, teljes a csönd, de persze ilyenkor is hallom a szél sustorgását, a méhek zümmögését, a saját lélegzetvételem, a toll sercegését – mindennek van valamilyen harmonikus ritmusa, amelyhez igazodnak a gondolataim áramlásai, a mondatok egymásutánjai…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  40. A méhekről és a mézről – Kerti levelek 19.

    Ha rám hallgatsz, különösen télen, egy-egy kiskanál mézet eszel ébredés után. Kinézel az ablakon, lassan és élvezettel veszed szádba a kanalat, a mézet gondosan lenyalod, s lelki szemeid előtt te is látni fogod a méhecskéket, a nap leányait, e csodás, zümmögő lényeket, ahogy átrepülnek a virágzó tájon, megtalálják a megfelelő virágot, nektárt és virágport gyűjtenek, s közben elvégzik legfontosabb munkájukat: a beporzást…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  41. Kerti levelek 18. – Sétálj!

    Sétálj. Sétálj nyugodtan, sétálj határozottan, sétálj szenvedélyesen. Ne feledd, csak a sétáló ember lehet igazán boldog, és végső soron a boldogság az egyik legfontosabb élményünk az életben, bármilyen röppenő, tovatűnő, bármilyen ritka is…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  42. Kerti levelek 17. – A rendről és tisztaságról

    …Te, aki ezeket a kerti leveleket olvasod, már ismersz engem, s tudod, hogy korán kelő vagyok, de nem azért, mert rohannom kell valahová, hanem azért, mert kivet az ágy, kinyílik a szemem, s mert a madarak is a Nappal együtt ébrednek, s mert a hajnal és a pirkadat éppoly szép, mint a naplemente…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  43. Kerti levelek 16. – A költészetről, avagy az igazán fontos dolgokról

    Ha szemügyre vesszük a költészet emberiséggel egyidős történetét, ameddig csak elláttunk, háborút, harcokat, küzdelmeket, szenvedést énekeltek a múzsák a költőknek, mintha azt akarták volna mondani, hogy az emberiség története csak ez. Pedig nem. Az emberiség történetének mindez csak elenyésző, de igen szomorú, szégyenteljes, szánalmas része…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  44. Kerti levelek 15. – Lelki gyakorlatok járvány és háború idején

    A világválság mostanra nem egy elvont fogalom, amiről sok-sok éve írtak, beszéltek, s néhányan még manapság is szóba hozzák. A világválság ma már tény. Olyan tünetei vannak, mint a járvány vagy a háború. Engem is, mint téged, akinek a kerti leveleket írom, ugyanúgy nyomasztanak ezek a jelenségek, még akkor is, ha tudom, hogy teljesen hatáskörömön kívül vannak…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  45. Kerti levelek 14. – A szorongásról

    A gyermekkorom nagy része azzal telt, hogy a világ felé bizonyítanom kellett, nem vagyok teljesen elmebeteg, csak azért, mert költő akarok lenni, s járatlan utakért hagytam el a jártat. Mindez bőven elég ahhoz, hogy az ember szívében gyökeret verjen a szorongás sötét lótusza…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  46. Kerti levelek 13. – Az alvásról

    Végtelenül alulértékeljük az alvást, pedig alighanem az egyik legfontosabb tevékenységünk az életben, közvetlenül az ébrenlét mellett. Zsarnokok vagyunk önmagunkkal szemben, a munka, a szórakozás és hasonlók oltárán feláldozzuk az alvásra szánt időt, s ezzel elveszünk magunktól valami hihetetlenül fontosat, nemcsak az értékes pihenést, de a mindennapi kapcsolódási lehetőséget is a tudatalattival…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  47. Kerti levelek 12. – A könyvtárba járásról

    A könyvtárban az ember bekapcsolódhat a nagy párbeszédbe, az emberiség évezredeket átölelő diskurzusába, beszélgethet Tolsztojjal a méhekről, és hallhatja Whitmant énekelni a nyitott útról. A könyvtárban az olvasó utazhat időben, térben, témákban és műfajokban…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  48. Kerti levelek 11. – Az intimitásról

    Ó, ez a legfinomabb és legérzékenyebb témák egyike. Intimitás. Az intimitásnak alig van köze a szexualitáshoz – mert leginkább azzal keverik össze ebben a szörnyen elanyagiasodott és eltestesített világban. Valójában mindenki arra vágyik, hogy megélje az intimitást, de türelmetlenek és figyelmetlenek hozzá, s ezért alig veszik észre, amikor megélhetnék…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  49. Kerti levelek 10. – Arról, hogy mi hasznos és mi haszontalan

    A rossz szokásokat ismerjük, mint például a különböző függőségek, káros és bántó viselkedésformák. Sajnos a jó szokásokról van a legkevesebb tudásunk, talán mert a jó viselkedési mintázatokat nagyon nehéz realizálni az életünkben, vagyis mindennapossá tenni…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  50. Kerti levelek 9. – A rugalmasan ellenállóképességről

    Emlékszem, az egyik évben túl korán ültettem ki a paradicsomjaimat a kertbe, mert nagyon szép és meleg tavasz volt. Így április elején kihoztam az üvegházból a gyönyörű növényeket, és szépen sorba raktam őket az ágyásokba. Másfél hétig semmi probléma sem volt, aztán az egyik nap olyan jégeső csapott le a kertre, amilyet még nem láttam errefelé…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  51. Kerti levelek 8. – Arról, hogy minden nap ünnep, de

    A mesterséges világítás elterjedése, a földdel, növényekkel és állatokkal való közvetlen kapcsolat megszakadása a modern embert teljesen eltávolította attól, hogy megértse, az igazán nagy ünnepek mind-mind a Naphoz és a Holdhoz köthetőek. Mind a négy napforduló igen fontos ünnep, ebből – a mi féltekénken – a téli napforduló nem véletlenül esik egybe a karácsonnyal és a hanukával…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  52. Kerti levelek 7. – Arról, hogy mit lehet tenni, ha a világ válságban van

    A világ válságban van. A klímaváltozás létező és tapasztalható krízis. A tudomány teljesen mást javasol, mint amit a többség, a társadalom cselekszik. Ahelyett, hogy több lenne a megújuló energia, a tömegközlekedés, a kerékpár, a gyalogos, a fa, sokkal több és nagyobb az autó, a gyár, a repülő, még több a beton. Az erdőket kiirtják, a fajok diverzitása csökken…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  53. Kerti levelek 6. – Arról, hogy a víz egyenlő az élettel

    Az életben kevés fontosabb dolog van a víznél, amelyből minden élet jött, amely bolygónkat oly csodásan kékké teszi, amely képes életet adni és elvenni. Könnyen utánanézhetsz, hogy törékeny planétánkon mennyi az édes és a sós víz, elolvashatod a tengerek, óceánok, folyamok, tavak, fellegek, esők csodálatos körforgását…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  54. Kerti levelek 5. – Komposztálok, tehát vagyok

    …A jó retekhez jó talaj kell, s e talaj legfőbb gondja a kertésznek. A szent humusz rétegnek pedig úgy kell terjedni és vastagodni a kertben, mint tűnt szerelmek emlékeinek holt lerakódásai a téli álmodásban a tollas dunyha alant. Ahogy Szindbád mondaná. Éppen ezért már két komposztálóm van…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  55. Kerti levelek 4. – Arról, hogy nem vagy egyedül

    A kerti munkák legnehezebb és egyszerre a legszebb része, hogy az ember sokat van egyedül. Amikor kertészkedsz, ásol, ültetsz, metszel, szüretelsz, méhészkedsz, a legtöbbször teljesen egyedül vagy. Ez akkor jó, amikor meditáció. Kertmeditáció. Kimész, eldöntöd, mi a mai feladat, megcsinálod, s miközben dolgozol, meditálsz…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  56. Kerti levelek 3. – A kertészkedés első lépéseiről

    Magyarország kertország, ez az ország mindig akkor szenvedett a legtöbbet, amikor megfeledkeztek arról, hogy elsősorban agrárország vagyunk, ahol éppen oly létjogosultsága van a kiskerteknek, mint a nagyobb gazdaságoknak, ahol lehetőség van az ártéri gazdálkodásra, éppen úgy, mint az erdőkertek megteremtésére…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  57. Kerti levelek 2. – A reggeliről

    Ha rám hallgatsz, reggel, ébredés után közvetlenül megiszol egy pohár vizet. Kezd ezzel a reggelidet. Emlékezz arra, hogy nincs élet víz nélkül, s amikor a purgatóriumban majd bűneinkből és hibáinkból gyógyulunk, sem fognak mást adni nekünk a jó lelkek, csak egy pohár tiszta vizet…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  58. Kerti levelek 1. – Az időről

    Legjobb, ha az idővel kezdjük. Az idő barátod és ellenséged. Az idő befolyásol és te is befolyásolod. Az idő ciklikus, de nem körbe jár, hanem mint egy spirál, úgy forog. Mindig ugyanaz a Nap kel fel és megy le, mégis minden napfelkelte és naplemente más…
    Weiner Sennyey Tibor írása
  59. „Amíg élek, a műveim velem együtt változnak, alakulnak”

    Weiner Sennyey Tiborral Jancsó Nóra beszélgetett
  60. Weiner Sennyey Tibor

    Életrajz
  61. Virágábécé

    Hány gondolat, hány lélekrezdülés keletkezik bennünk, ha a Kertre gondolunk! Arra a Kertre, amelyet az első emberpár elveszített, s amelyet mi, gyarló utódok konok kitartással vissza akarunk perelni, utánozni szeretnénk a teremtést. Meddő és reménytelen a küzdelem, mert ami tökéletes, az utánozhatatlan…
    Hegedűs Imre János írása
  62. A kaktusz álma

    Verset az olvasson, akinek ez örömöt szerez. Növényt az tartson, akinek a gondoskodás nem teher. Aki képes rendszeresen locsolni, megadni azt, amit a föld és az eső kínált volna. Az ablakpárkányon lakó növények nem tudnak az anyaföldből táplálkozni, eső nem tudja itatni őket – gondozásuk: felelősség…
    Mirtse Zsuzsa írása
  63. Az emberiségnek végre fel kell nőnie

    Weiner Sennyey Tibor Gérecz Attila- és József Attila-díjas költő, író, művésztanár, szerkesztő. Az írás mellett kertészkedik, méhészkedik, A méhészet művészete – Esszék az apikultúráról című könyve a napokban jelenik meg.
    Kovács Dániel Gábor interjúja
  64. Zúzmarás fehér álmok

    A megsárgult falevelekkel együtt elhullnak az évek is. Ám a bronzszínű őszök távozása után az első havazással szárnyra kelnek zúzmarás fehér álmok, fehér remények; angyalfutárok sürgölődnek-suhognak magasan a légben: tüneményük varázslatával hozzák-viszik örömtarisznyáikban az egykori szentesték emlékeinek féltve megőrzött, személyes relikviáit…
    Árkossy István írása
  65. Élő kapcsolatban a kerttel

    Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő pályájából, melynek egyik állomása például, hogy tíz évig volt a Süni ökológiai gyerekmagazin főszerkesztője, nyilvánvaló, hogy bensőséges kapcsolatot ápol a természettel. Városlakóként apró kertet gondoz.
    Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja
  66. Üres ég alatt

    Szemelvények Both Balázs verseskötetéből
  67. Üdvözlet a jóakaratú olvasónak (B.L.S.)

    Kovács katáng Ferenc írása Pusztay János Publicus Covidius nasso(l) Tom(a)iban című verskötetéről
  68. Kinek a tulajdona?

    Kétpólusú lesz a jövőben hazánk időjárása, nyilatkozta január elején az egyik legismertebb honi meteorológus. Vagyis a Kárpát-medencében megszűnik a hagyományos, négy évszak szerinti világ, amelyben tavasz, nyár, ősz és tél váltogatta egymást… Zsille Gábor írása
  69. Kedves Akárki!

    Volt időszak, amikor harminc levelezőtárssal büszkélkedhettem, közeliekkel és távoliakkal egyaránt; néhányan alig tíz kilométerre éltek tőlem, mégis leveleztünk. Akkor soknak tűnt ez a távolság, ma ezer kilométer sem számít. Sosem gondoltam, hogy ennyire összezsugorodhat a világ. Egyszerűbb lett és silányabb. A levelezésnek megvolt a hangulata… Lőrincz P. Gabriella írása
  70. Reményik Sándor: Nincsen levél

  71. Régi napok rendje

    Részlet Mezey Katalin elbeszéléskötetéből