Egész nap az ágyamban heverésztem,
most fölkelek, ásítok a setétben.
Kályhám begyújtom, még tüzes a pörnye,
lustán fésülködöm, hideg tükörbe.
Főzöm teám, már bugyborog a hóvíz,
tejesdarámra jut egy kis túró is.
Nem mondja senki: “te falánk, mihaszna”,
csak én tudom, hogy nincs okom panaszra.
Derék borom nem részegít, de csikland,
a lantomon derűs, lágy, mindegyik hang.
Könyvet se bújok, sem újat, sem ócskát,
kis unokámmal játszom majd bújócskát.

(Kosztolányi Dezső fordítása)