Részlet Csörsz István kötetéből

Amint az erdei útra tért, Kili maga mögött hagyta a falut, és benne az embereket a maguk gondjával. Itt csak a fák voltak, mindegyik a maga helyén.

Ettől kezdve nem tudott másra figyelni, csak az útra meg a gyökerekre. A kis teherautó nyomát követte, amely ide-oda csúszkált a bakháton. Egyre közelebbről hallatszott Zozó fűrészének a hangja: tudta, hogy ők is hallják már a motorét. Egyre erősebben szorította a kormányt, mintha Büzü nyakát fogta volna: esküdni mert volna rá, az ő ötlete volt, hogy ne várják meg. Egyre jobban táncolt a motor, mert nem szerette az erőszakot. Olyan volt, mint egy ló: akkor futott a legjobban, ha békén hagyták.

Kikerülte a Barkast, amely a tisztás szélén állt, orral az erdő felé. Hányszor mondták Zozónak, hogy forduljon meg: azért se fordult, csak amikor már nem lehetett mozogni a fától. A legmakacsabb Ficere volt, akit a föld hordott.

Kili megállt egy fánál, levette a bukósisakot – megszokásból a védőkesztyűért nyúlt, amely a táskában volt. Már odanyúlt, amikor eszébe villant, hogy nem kell. Nincs rá szükség. Ez az öreg kesztyű kötötte a valósághoz; az ujjak belső oldalán és a tenyerén kifényesedett a bőr, szinte élt, mintha magától is tudott volna dolgozni. Nem fogsz, gondolta. Ez a marhaság jutott eszébe, hogy nem fogsz.

Nézte Bajuszt, nézte Zozót, ők viszont rá se hederítettek. Le vagytok szarva, gondolta. Ettől a pillanattól kezdve minden megváltozott. Nagy nyugalmat érzett, és egész vidáman álldogált a fa mellett. Végül Zozó nem bírta tovább, rávillantotta a szemét. Aztán Büzü, aki mindig erős volt. Amikor az apja házát építették, felkapta a malterosládát, hogy elbírja ő egyedül is. Becipelte a házba, ott lecsapta, a malter meg a szemébe fröccsent. Jó meszes volt, vakoláshoz. Nem látott két hétig, a bal szemére azután sem. Azt mondták rá, húsz százalékos, de nem volt az még tizenöt sem. Mintha a túlvilágról nézett volna egy fehér lyukon át. A legnagyobb rönköt fogta most is, Bajusz épp ketté akarta vágni, de nem hagyta, felhajította a rakás tetejére, mire az egész összedőlt, és a rönk visszagurult a lábához. Bajusz erre mégis kettévágta.

Elvileg csak a földről szedhették volna a fát, de egyet azért kidöntöttek, pedig nem is volt megjelölve. Jól van, gondolta Kili. Ti tudjátok. Nem sok valószínűsége volt ugyan, hogy észreveszi valaki, legkevésbé az erdész. Tudták, hogy augusztusig nem jár erre, akkor is az agancsok miatt. Nem fogsz találni se agancsot, se fát, gondolta. Nem lehet persze bizonyítani, hogy ki vágta ki, de gyanítani lehet, és utána még ócskább terepet kaptok!

Huszonnyolc mázsánál tartottak, tehát harminc mázsás rendelésük volt. De abból, hogy nem huszonhatnál álltak meg, Kili tudta, hogy történt valami. Visszatértek a régi szisztémához, nem volt hosszú életű az Euro. El nem mozdult a fától, megvárta, amíg felrakodnak. Akkor hajolt le az utolsó kugliért.

– Hagyd csak! – mondta Büzü, és tüntetően feldobott helyette egy másikat. Egy pillanatra ránézett a vak szemével, ő pedig a legszívesebben pofán vágta volna. Nem tud utálatosabb lenni senki, mint az, akivel tegnap még együtt dolgozott az ember. Kitalálta már, hogy mi történt: megbukott egy fuvar. Sorra vette gondoltban, hol jártak a múlt héten és hova vittek húsz mázsát. Az öreg Tripóhoz, persze. Nem szólt, ahogy leszórták a fát, de rájött, hogy becsapták.

Valóban ez történt, mint kiderült később. Szerzett egy mázsát az öreg, és megmérte az egészet. Tizenhat és fél mázsa volt, erre beült a Trabantjába, és eljött Kuruckőre. A legnagyobb disznóságot csinálta, amit csinálhatott: üzenetet hagyott a kocsmában, hogy hozzák el a hiányzó három és fél mázsát, kevesebb volt a fa. Estére már az egész falu ezt fújta, de nemcsak ők, Máriakút keleti részén és a Virányosban is. Pillanatok alatt terjed az ilyen hír. Ezért nem volt rendelésük napok óta. Ez a harminc mázsa is a véletlenre volt bízva: elindulnak vele, aztán majd meglátják. De okosabbnak látszott, ha nem a város felé indultak, hanem Piliscsaba felé, ami dupla út és dupla benzin.

Bajusz a kocsira pislogott, Büzü pedig Kilire: tüntetően feldobott még egy tuskót, felrakták a fűrészt, és elmentek. Nem beszélték agyon a dolgot, de őt okolták a lebukásért, és ki volt rúgva.

(Napkút Kiadó, 2021; e-könyv)