Somlyó Zoltán: Komp a Dráván

A légrádi határban úszik egy komp,
– a Dráva kimosta a révet –
a lánca csörög, a csigája meg kong:
így úszott át majd ezer évet.

Nincs egy utasa. Már korhadozó
alatta a két fekete csónak.
Valaha engem hozott ide
nagymessziről bús dalolónak.

Akkor a Dráva virágban állt
s örömben a horvát parasztok.
S én álltam a kompon, amely tovavitt
mint szellő a szőke harasztot.

Almaarcu sok horvát leány,
ezerráncú fehér rokolyában,
a kompot virággal dobálta tele
s megálltunk a vad, sebes árban.

Kiszálltam. A kompot sok apró tutaj
a parttól nagymesszire űzte…
S azóta mély gyász fátyola szállt
a sok-sok fehérhaju fűzre.

Siratják az ifjú vizi jövevényt,
aki közéjük jöttem el: engem,
mert pénzes apáknak koldusaként
én a bánatom dalokba zengem…

… A légrádi határban úszik egy komp,
mint én, olyan halottan és árván.
Méla harangja sikongatva kong:
engem harangoz ki a Dráván.