Rideg legény vagyok, biz’ az!
Most érzem csak, hogy e pimasz
Német görcs vagy mi vett elő
S vagyok az ágyban nyögdelő.

Egy lélek sincs, ki kérdené:
»Mi baj?… teát készitsek-é?
Kell egy pohárka rum talán?…
Vagy menjen fris vizért a lány?…«

Fekszem lázban, tehetlenül.
A várva-várt álom kerül.
A gyertya pislog rám csupán,
Mert más virasztó nem jut ám.

Eh! – flegma itt a fődolog!
Azért bizony, a ki dohog,
Mert agglegény maradt, buta –
Forduljon fel, mint egy kutya!