Ha öl a véresarcú gyilkos,
és a megöltről csorg a vér,
egyik se tudja, hogy a titkos
úton a léptem merre tér.

Közel nekem a messze távol,
az árny s a fény előttem egy,
ural az eltűnt égi tábor,
nekem a hír-sír egyre megy.

Megjár, ki elhagy, a merész nép,
ha fut, a szárnya én vagyok,
a kétkedő vagyok s a kétség
s dal, mit dalolnak a papok.

E trónért istenek civódnak
helyemre vágynak hallgatag,
de te lelj meg, híve a jónak,
s fordítsd az égnek hátadat.

 (Kosztolányi Dezső fordítása)