Ebéd után – egy csöppet szundikálok,
fölébredek – két csésze tea vár.
Kicsit kinézek, hogy sző tűzi hálót
nyugat felé a lankadt napsugár.
Bizony rövid a nap annak, ki vídám
és rest az év annak, ki küszködik,
de annak, aki már semmit se kíván
s csak éldegél, nincs „hosszú” és „rövid”.

(Kosztolányi Dezső fordítása)