„Kedves, te régen látott kedves, Köszönöm, hogy szép híremet költötted. Te vagy a költő, nem én. Én csak a te rokonod szeretnék lenni. Áhítva szeret […]” (idézi Harmos Ilona Burokban születtem című művében).

„Urunk, adj neki békességet,

S a te örök világosságod!

Ő teli tálat sose látott:

Moslék alig jutott szegénynek;

Megkopasztották a pribékek,

Akár a retket a szakácsok

Urunk, adj neki békességet!

Száműzte őt kemény ítélet:

Úgy rúgták farba - meg sem állott.

Hiába mondta: »Appellálok!«

Bár ebből a bolond is érthet...

Urunk, adj neki békességet!”

(Mészöly Dezső fordítása)

„Csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: »Urrak a papok! Urrak a papok!«”

„Tengeri csudák is csudádra jőjönek,

Húsevő madarak mind öszvegyűljönek,

Várván, hogy hamarébb testeddel éljenek,

De rossz szerencséden ők is elhűljönek.

Iszanyú genyedtség nyúzza le körmödet,

Keserves fájdalom gyötörje szívedet,

Vérhólyag és csipa ellepje szemedet,

S ne kívánja senki látni rút színedet.

Átkozzon, valaki hallhatja híredet,

Szomjúhozza régi barátod véredet,

Minden szolgabíró írja bé nevedet,

Kínzó lajtorjára várván személyedet.”