Zsurnál
8
jan
Remittenda
a leveleket a paletta minden színére festő manók téli álmukat alusszák, nincs már lomb, csak a fenyőn, a tiszafán s még néhány renitens bokorfélén, az avar is színét vesztette, előtűnnek az ágak labirintusai, a fák csontvázai, a néma útvesztők… Király Farkas írása
7
jan
Idén
Megszólaltak a harangok, felcsendült a Himnusz, amire egyre ritkábban gondolunk úgy, mint a nemzetünk imájára. Nem énekeljük, csak meghallgatjuk, eszünkbe sincs tisztelni, lazán suttogunk, nevetgélünk, miközben szól. Vége a rohanásnak, és lassan a fények, a zsongás, a készülődés csak emlék lesz a többi között… Lőrincz P. Gabriella írása
6
jan
Menni vagy nem menni…
Férfi: – Menjünk. Amint alkalom adódik, az első résen távozunk. Most már végképp nincs levegőm. Egyébként mélyen szégyellem magam férfiúi kiszolgáltatottságom miatt. Nő: – Márpedig lesz, ami lesz, én maradok. Képtelen vagyok megválni szánalmas életem itt elkoptatott éveitől, még ha az utolsó oxigénbuborékot ki is préselik belőlem… Árkossy István írása
5
jan
Az utolsó csepp
Vannak olyan reggelek, amelyekről azt érezzük, hogy átok alatt ülnek, ebben biztos vagyok. Amikor minden szembejön, amikor semmi nem sikerül. Így kell nekiindulni sokszor szerencsét próbálni, folyóvizünkben aranyat találni… Mirtse Zsuzsa írása
4
jan
Ifjúkori életrajz
Mélyen tisztelt 2021-es esztendő! Ezúton jelentkezem kísérleti alanynak az Ön világlaboratóriumába. A szükséges egészségügyi oltást vállalom, a megbízási szerződéseket és adónyilatkozatokat kitöltöm, fényképemet csatolom… Zsille Gábor írása
2
jan
A földön ülve
Hogy is írta Karinthy abban a gyerekkori naplóban? „Boldog új századot kívánok”. Hát valahogy így. Boldog új évtizedet, magyarok, mindenütt a világon! Boldog új világot, Európa! Boldog világot, Föld! Ilyen magasztos gondolatokkal indulok megszokott délutáni kirándulásomra az erdőben, és roppant meg vagyok elégedve magammal. Hogy én milyen fennkölt is tudok lenni… Gáspár Ferenc írása
1
jan
Sziasztok, földlakók!
Hogy vagytok ebben az új esztendőben, kedveseim? Hogy érzitek magatok? Jól? Nem ártott meg a sok töltött káposzta? A temérdek felfalt sütemény? Hm? A sör, bor, pálinka, unimukk? A sampánny? Megártott? Úgy buliztatok volna, mintha utoljára? De nem lehetett, mert itt vagyok köztetek? Bosszantó vagyok, ugye? Aki hisz a létezésemben, annak azért, aki meg nem hisz, hát annak meg azért… Király Farkas írása
31
dec
Számadás
Valósággal csöndes éven van túl az egész világ, ma mégis számot vetünk, átgondoljuk, mi minden történt, hoztuk a jó vagy kevésbé jó döntéseinket. Tudjuk, hogy a szürkeséget, a hosszú estéket most már hamar felváltja a fény, s bár az igazi hideg tél csak eztán jön, mégis elindulunk a jövő felé… Lőrincz P. Gabriella írása
30
dec
Illat nélkül
Szívszorító leírni, hogy a világjárvány mint hínár a lápon, mint lián vad őserdők mélyén, mint Laokoónra és fiaira tekeredő óriáskígyó a mitológiában, úgy szövi át, keríti alattomosan hatalmába és fojtja meg a valóság csupán létezni szándékozó békéjét. Lerombolja a tegnapot, sötét rollót húz a jövendő világos ablaka elé… Árkossy István írása
29
dec
Üvegcipellő és aranykanál
Az életünk nem egyenesen ível fel: a rend, a rendezettség időről időre felbomlik, a mélységek és a sötétség megtapasztalása sem kerülhető el. A mesében a kút, a barlang, a sötét erdő, az alsó világ ennek a helye… Mirtse Zsuzsa írása