Zsurnál

Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása

Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása

Miben hiszel? A kis rügyben tavasszal, az érett gyümölcsben nyáron, az őszi lombhullásban? A tél szikrázó fagyában? Miben hiszel? Az egymást préselő gyárakban, a húst vágó futószalagokban, a hajókon csirkét nevelőkben? A szamszárában? Covidban és vakcinákban? Vagy a b-moll zongoraversenyben? Unokád mosolyában?… Gáspár Ferenc írása

Sakktáblalepkék násztáncában látom magunk. Engem, aki vagyok, és téged, aki sosem voltál. Millió tűvel szúr a nap, a fotonok visszapattannak az ezerfaktoros naptejjel átkent bőrömről, legalábbis remélem. Parányi gyíkok hadserege fürdőzik a sugárzásban, holnapra megaszalódnak, de most meleg a vérük, hancúroznak… Király Farkas írása

Amikor már azt hittem, hogy nincs ember a kishazában, aki még nem fogta fel, hogy a nyúlólban született macska nem lesz nyúl, akkor mindig történik valami. Mindig előbukkan valaki, aki azt mondja, hogy ukrán vagyok. Ezzel semmi bajom nem lenne, ha az lennék… Lőrincz P. Gabriella írása

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása

Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása

A költői szabadság jegyében kiszínezhetünk egy fakó történetet, megragadhatjuk a közönség figyelmét, lehetünk érdekesek, egyéniek. A költői szabadság feljogosít arra, hogy ne untassuk az embereket. Viszont nem gondolom, hogy a költői szabadság univerzális felmentést adna a szakmai hiányosságok alól… Zsille Gábor írása

Júniusban beütött a megkésett tavasz, humánmeteorológiailag lehetett érezni azon, hogy az emberek sorra megbolondultak. Megbántották egymást, lejáratták magukat, vagy akár egy életre elásták jóhírüket… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Temérdekszer leírták már e jól ismert frázist: „változnak az idők, s mi is benne változunk”. Csakis azért vetem papírra most, mert a napokban megtudtam egy furcsaságot egykori iskolatársamról: az illető nevetésoktatóként dolgozik… Király Farkas írása