Zsurnál

26
aug

Magad, uram… II.

Nagyon hamar, szinte gyermekként kerültem el a szülői háztól, attól fogva saját háztartást vezettem. Amikor a második fiam megszületett, eldöntöttem, hogy igyekszem minél több olyan ételt készíteni, amiben nincs tartósítószer. Persze egy panellakás apró konyhájában a befőzés sem olyan, mint másutt…
Lőrincz P. Gabriella írása
25
aug

Toilette transformation

Az ember tökéletesítése még nem bevégeztetett, valóságunk egy átmeneti stádium csupán, ma ez itt a világhatalomra törő huncut, mindenevő emlősök előszobája, amelyben a négykézlábról könnyebb volt homo erectusként kétlábra felállni, mint egyenes gerinccel ma végig leélni egy tisztességes életet…
Árkossy István írása
24
aug

Útszéli szerelmeim

Nagymama kezén elnevezzük az ereket. Ez a Duna, ez a Tisza. Itt folynak össze. Tartsd felfelé a kezed, akkor nem látszanak!, nevetek rá. Kilenc-tízéves kislány lehetek, ő a karosszékében ül, én a csücsikén. Gyerekkezemben tartom madárkezét…
Mirtse Zsuzsa írása
23
aug

Kalandom Podlubkával

Szerdán reggel fél kilenckor rendezett állapotban, szellemi munkára készen reggeliztem egy székesfehérvári szállodában, amelyet a történelmi általánosságban vett magyar királyhoz címeztek. Szeretem ezt a szállodát, mert tágas, hagyományos, és néhány évvel ezelőtt úgy újították fel a legkorszerűbb igényeknek megfelelően, hogy tökéletesen megőrizték a patináját…
Zsille Gábor írása
21
aug

Dinnyés, húsz óra tizennyolc

Eszébe jutott, hogy gyerekkorában divat volt a dinnyét meglékelni, és milyen jó, hogy már nem lékelik meg. Sokkal nehezebb volna hazavinni, olyat meg még nem látott, hogy valaki meglékeltet egy dinnyét, aztán nem veszi meg. Vagyis vette meg, mert a dinnyelékelés a kultúrtörténeti múlt barbár szenzációjaként eltűnt a civilizációkonform szabályok hatására… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
20
aug

Keddtől keddig csütörtök

Az egyik legjobb dolog, ami szürke hétköznapjainkban történhet velünk, a pozitív visszajelzés: jó apa vagy, hozzáértő szakember vagy, szép a cipőd – ez mindig felszabadít egy kis örömhormont a szervezetben. A szörnyű koronavírus-járvány és a csodálatos kijárási tilalom idején megváltoztak a szokásaim…
Király Farkas írása
19
aug

Magad, uram…

Nagyon sokszor hallottam nagymamámtól a szólást: Magad uram, ha szolgád nincsen. Ha erre gondolok, még most is hallom a hangját, ami a húsz év alatt, amióta ő jobblétre szenderült, igencsak megkopott…
Lőrincz P. Gabriella írása
18
aug

Fotofilm

Még az igen kezdetleges fotótechnikai módszerek is pontosan elevenítenek fel távolba veszett városképeket, régvolt arcokat örökkévalóságnak szánt teátrális tekintetekkel, vagyis mind olyat, ami, ha akkor nem készül el, az idő rég elvitte volna már magával a többé sosem láthatóba…

Árkossy István írása
17
aug

Mályva és jégeső

Az egykori falu, amelyben élek, ellát minden bőséggel. Karnyújtásnyira van a kis tó, szerencsés években nyáron békakuruttyolásra alszom el. Van, akit ez idegesít, engem megnyugtat. Ha felsétálok a parányi temető melletti úton, a hegy lábához érek…
Mirtse Zsuzsa írása
16
aug

Píszí

Megfojt mindent a píszí, ez az álságos, kiherélt beszédmód. Ez a mai alaptézis, ez van. Önmagában az szomorú, hogy a píszí, vagyis a pc, a politically correct angol szavak rövidítése napjainkra mindennapos, teljesen bevett kifejezéssé vált. Magyarra fordítva: politikailag helyes beszédmód…
Zsille Gábor írása