Zsurnál

És végül eljön a holt. Odaül az ágyam szélére, nem mond semmit sem. Csak nézi a falat, nem néz velem farkasszemet. Éberálomi bénultságban szemlélem, tűri nézésemet, nem reagál. Csak ül, jelenléte megbontja a rendet, hirtelen elbizonytalanodom, nem tudom, hogy mindez látomás, álom vagy másvilági üzenet…
Pataki Tamás írása

Nézzük a Mahábháratát, az indiai őseposzt. Bele vagyunk pistulva teljesen. Munka, kötelesség elhanyagolva, rákattantunk, mint mások a füves cigire. Éjszaka arról álmodunk, hogy Hastinapurban vagyunk, behunyt szemünk retinája folyamatosan vetíti a hősök képeit…
Gáspár Ferenc írása

Ha újraszületnék, Colombo felesége szeretnék lenni, én vinném ballonkabátos uram után kis kosárkában a bizonyítékokat. Klasszikus krimiken felnőve az alibi szó nem ismeretlen számomra, ám abban a formában igencsak fejbekólintott, amire a minap bukkantam a világhálón…
Döme Barbara írása

Sétálj. Sétálj nyugodtan, sétálj határozottan, sétálj szenvedélyesen. Ne feledd, csak a sétáló ember lehet igazán boldog, és végső soron a boldogság az egyik legfontosabb élményünk az életben, bármilyen röppenő, tovatűnő, bármilyen ritka is…
Weiner Sennyey Tibor írása

Azon az április végi szombaton felrobbant a Hold, a Nap és a csillagok. Minden atomjaira hullott, a tortámról is leolvadt mind a kilenc szál gyertya. Ha tudtam volna, hogy mi történt az egyik atomreaktorral Ukrajnában, talán mást kívántam volna gyertyaelfújáskor…
Lajtos Nóra írása

Dombon van a kolozsvári – szálloda. A legelegánsabb. Itt szállnak meg a gazdag külföldiek. A portása megint megkergetett, valamiket utánam is hajított. Kiabál, hogy hívja a milíciát. Hiába lógtam el románóráról. Nem tudom, miért fáj neki az, hogy a szemeteskonténerben kotorászom. Szerintem sajnálja tőlem azt a néhány üres sörös- meg üdítősdobozt. Bádogot, ahogy mi, gyűjtők nevezzük…
Király Farkas írása

…A versnek természete, hogy reagál a jelenre, amint az is, hogy visszatekint vagy a jövőbe mutat. Eleven mozgás a vers, nyughatatlan és pulzáló. Olyanféle lüktetése van, mint magának az életnek…
Lőrincz P. Gabriella írása

Nem emlékszem olyan ismerősre művészkörökben, aki akkoriban ne hallott volna a faramuci esetről. Benczédi Sándor (1912–1998) kiváló szobrászművész nemcsak bámulatos „kisszobrairól” volt híres országszerte és az Óperenciás tengereken túl, hanem a diktatúra depressziós éveiben gondsöprő életszemléletéről, tabukat agyagba-döngölő humoráról, harsány optimizmusáról is…
Árkossy István írása

Mondd csak, teljes a te életed? – kérdezte. Fogalmam sincs, hogyan jutott ez eszébe. Én biztosan nem kérdeznék senkitől ilyet jószántamból, akkor sem, ha árnyékosabbnak látnám aznap a tekintetét. Jobb ezt nem bolygatni. A földi élet nem steril, nem laboratóriumban keverték ki, hanem egy kicsit szinte mindig ütött-kopott, hibás…
Mirtse Zsuzsa írása

Két szép hetet tölthetek Zsennyén, ebben az apró faluban, amely Sárvár és Szombathely között található. Természetesen ide is hű társammal, a drótszamárral érkeztem, Sárvár felől. Húsz kilométer Ikerváron, kisebb majorságokon, majd Meggyeskovácsin és Rumon keresztül (utóbbi település nevét nem matrózok adták), s amikor az alkonyi fényben végül a zsennyei bekötőúton tekertem, három őz vágtatott át az úton, közvetlenül előttem…
Zsille Gábor írása