Zsurnál

11
jún

Szakácskodó ponyva

A virágzó ponyvaipar hosszú időn át „csak” szerelmes fércműveket termelt. Lapos történeteket unatkozó milliomosokról, illetve hat és félszer elvált szépasszonyokról, akik véletlenül egy óceáni szigetre kerülnek, vagy fél megyét örökölnek valamelyik egzotikus országban. Ez a műanyag világ most újabb változattal bővült, egy újabb kaptafa került a polcra: az úgynevezett gasztroponyva… Zsille Gábor írása
9
jún

Könyvek arca

Megállok Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című lenyűgöző méretű történelmi tablója előtt a Magyar Nemzeti Galériában. A remekmű nagy ívű kompozíciójának erejével az 1896-os millenniumi ünnepségek óta ejti rabul a látogatót, azóta sugárzik belőle a képalkotás magasiskolája, a müncheni akadémiai szellemben fogant látvány felemelő művészi ereje… Árkossy István írása
8
jún

Dánia messze van

Régóta úton van már, de mivel rutinos utazó, nem a fáradtság uralkodik el rajta közben, hanem örömmel tölti el a tudat, hogy minden perc elteltével közelebb kerül az otthonához. Dánia messze van, az autóbusz teljes nap alatt – de megesik, hogy hosszabb idő alatt – teszi meg az utat a Pokol-völgyéhez közeli városig… Király Farkas írása
7
jún

Otthon II.

Ott folytatom, ahol múlt héten abbahagytam: az alkotó személyének világgá válásával; mikor eljut egy olyan élethelyzetig, melyben kockáztatni akar… Lőrincz P. Gabriella írása
6
jún

Caravaggio utolsó festménye

Nápolyban festette 1610 májusában, rejtélyes halála előtt egy hónappal. Mintha megérezte volna: a saját arcát is odafestette a vászonra, jobb oldalon, a szent mögött látható. A Gallerie d’Italiában tekinthető meg, Szent Orsolya legendájának kulcsjelenete, döbbenetes ott állni a kép előtt, szinte bevonja a nézőt a történetbe… Kontra Ferenc írása
5
jún

A vicces feliratok mesterei

A minap éppen hazafelé tartottam (igen, a János hegyről, ahol dohogtam egy jót múlt héten), amikor elhajtottam egy Dacia Logan mellett, melynek oldalsó ablakán a következő viccesnek szánt feliratot láttam: „Az év autója volt. Nagyapám idején.”… Nagy Koppány Zsolt írása
4
jún

Don Quijote a fürdőkádamban

Nem tudom, mások hogyan vannak vele, én otthon elég sokat hallgatom a rádiót. Az idők során észrevettem valamit: a lakásom bizonyos pontjain, bizonyos cselekvések közben hallott mondatok kisajátítják a helyet és az időt. Önkényesen beköltöznek egy-egy zugba, és örökös lakhatási jogot követelnek maguknak… Zsille Gábor írása
2
jún

A „sok” bűvölete

Ha két-három héten keresztül nem tűzök ki az üzenőfalamra semmit, finoman megkérdezik magánlevélben: ugye nincsen semmi baj? Mert elvárás, hogy kifelé éljünk, kirakatok legyünk, pirospozsgás látványpékség, amelynek termékei egyre kevesebb valódi (és színezékmentes) életet tartalmaznak… Mirtse Zsuzsa írása
1
jún

Évezredek elárasztása

Kíváncsi vagyok, mit érez az illetékes abban a pillanatban, amikor eldönti valamely kulturális világörökségi kincsről, hogy az márpedig elpusztítható. Bizonyára nem hétköznapi a pillanat. Szégyent érezhet? Sajnálatot? Vagy éppen erőt, hatalmat? Büszkeséget?… Király Farkas írása
31
máj

Otthon

Természetünktől fogva vágyakozunk az otthon megteremtésére. Körülvesszük magunkat tárgyakkal, könyvekkel, ruhákkal, emlékekkel. Az évek során egyre több emléktárgy gyűlik össze, szinte úgy érezzük, hogy nélkülük nem is volna jó vagy kényelmes az életünk… Lőrincz P. Gabriella írása