„…harag és elfogultság nélkül”

Hegedűs Imre János írása Herczegh Géza Magyarország külpolitikája 1914–1945 – Magyarország a világháborús Európában című kötetéről

A tudományok és a művészetek legjobb művelői, gondolkodói írták meg, hogy a rémes XX. század az emberi faj történelmének mélypontja volt, olyan iszonyatos infernó, amely megrendítette a homo sapiensről az évezredek folyamán kialakult illúziókat. Bolygónk uralkodó fajába vetett hit rendült meg. Ez a fatális gondolat kavarog a kort magyarázó, megszámlálhatatlanul sok szakíró, történész munkájában, a költők sikoltásában vagy átkaiban, a prózaírók nagy ívű, komor regényeiben, festők ijesztő, torz alakjaiban, bizarr kompozícióiban.

Különös szerencse, hogy az ezredfordulón kiváló jogtudós jelentkezett a két világháború korának magyarázatára. Herczegh Géza summás összefoglalójának minden során, tételén, tézisén, passzusán, eszmefuttatásán érződik, hogy nem a sok sebtől vérző, különböző dioptriák fénytöréseitől eltorzult történetírás az alap, amelyen áll, hanem a jog. Ez azért fontos, mert kitisztítja azt a fülledt, áporodott levegőt, amely a különböző nemzetiségű, felfogású, világnézetű historikusok sokszor egymás ellen hadakozó, s ezáltal az objektív értékítélet képességét elveszítő (feladó) történészek világát uralta, uralja.

A szerző a címben hazáját, Magyarországot nevezi meg, de Herczegh Géza a nemzetközi jog tudós professzora volt, így látókörébe bevette az egész kontinenst, egész Európát, s különös gonddal figyel a velünk szomszédos népek érdekeire, céljaira, törekvéseire is.

Abból a közismert, vészes és szomorú igazságból indul ki, hogy (s ezt az előszót író Szekér Nóra Francois Mitterandot idézve fejti ki) a két világégés tulajdonképpen egy, a Versailles-i, a trianoni vak diktátumok elővételezik a második világháborút, az akkori nagyhatalmak urai, akik szétzúzták az Európát összetartó kötelékeket, akik meggyalázták a nemzetek önrendelkezési jogát, két borzalmas ideológiának, a fasizmusnak és a bolsevizmusnak a magvait hintették el. Versailles-ban és Trianonban ott kísértett már a két rémalak, Hitler és Sztálin szelleme.

Mindenekelőtt és hangsúlyozottan a Közép-Európa gondolat foglalkoztatja Herczegh Gézát. Kiinduló, igen fontos, újszerű tételét, vezérgondolatát kérdés formájában fogalmazza meg: Miért éppen Kelet-Európában dördültek el 1914-ben és 1939-ben a fegyverek? Miért éppen Szarajevó, illetve Danzig lett tűzfészek? Az összefüggéseket úgy látja és láttatja Herczeg, hogy régiókra osztja fel Európát, hét történelmi, etnográfiai, politikai egységet különböztet meg az Ibériai-félszigettől, Angliától a Balkánig, az Urálig, és a kölcsönhatások elemzésével von le konklúziókat. Előre, hátra pillant, elemzi a múltat, mélyfúrásokat végez az akkori jelen időben, és jövőképet rajzol. Úgy ír a békekötések utáni évekről, a két háború közti húsz esztendőről, hogy abban érezzük a hidegháború szelét, érezzük a vasfüggöny szorítását, a kontinens (és a világ) végzetes kettészakítását.

Természetesen a jog, mint emberi és társadalmi fogalom, kategória érdekli mindenekelőtt. A látszat és a valóság szembesülése a könyv minden fejezetében jelen van, még a legvéresebb kezű diktátorok is el tudták hitetni tömegekkel, hogy a tisztogatás, a tömegirtás, a diszkrimináció jogos, hogy az egy magasrendűnek kikiáltott eszme érdekében történik, hogy a GULAG telepein a társadalmat mételyező elemek pusztulnak el, hogy a koncentrációs táborok krematóriumainak irtózatos füstjével a világ szennye távozik.

A címben megfogalmazott cél – Magyarország külpolitikája – a vezéreszme. Ez azért fontos, mert ez által reflektorfény hull azokra az – elsősorban szomszédos – népekre, akikkel sorsközösségben éltünk és élünk. Herczegh Géza disztingvált, nemzetközi jogon pallérozott humanizmusa miatt csakis „harag és elfogultság nélkül” szól a románokról, szerbekről, csehekről, szlovákokról, mindvégig megőrzi objektivitását, a demográfiai tényekre támaszkodva egyik néptől sem vitatja el a nemzeti eszményeket, az önrendelkezés jogát. A kapcsolatok rendkívül ellentmondásos voltát viszont részletesen tárgyalja, behatóan foglalkozik a térség, a Kárpát-medence kibogozhatatlan szövődményeivel. Csak egyetlen példa erre!

A bécsi döntés újrarajzolta Magyarország és Románia határait, Észak-Erdély visszatért az ezeréves hazához. Teleki – írja Herczegh Géza – kétségbe esve utazott haza Bécsből, „sírógörcsöt kapott, és képtelen volt a különvonatot ünneplő tömegek köszöntését fogadni.” Ugyanakkor Carol, román király külföldre menekült, s a hatalmat Antonescu tábornok vette át. Hihetetlen lelki görcsök, kételyek, aggályok keveredtek az eufóriás örömmel! A nemzetközi jogtudomány doktora észleli, hogy mekkora repedések keletkeztek a nemzetközi jog falán, jogos tulajdonának egy részét kapta vissza Magyarország, de éppen ez a döntés szolgáltatta ki végzetszerűen az országot Hitlernek, a nácizmusnak.

S találunk egy olyan adalékot, amely nem közismert. Teleki öngyilkosságát (egyesek szerint meggyilkolását) sokan, sokféleképpen magyarázták. Megdöbbentő és igaz Herczegh magyarázata: „Teleki öngyilkosságával egy utolsó szolgálatot akart tenni hazájának: jelezni London számára, milyen kutyaszorítóba került Magyarország.”

Világosabb a történelmi tabló azokban a fejezetekben, amelyekben a második világháború utáni éveket tárgyalja. A szovjet megszállás, a bolsevizmus importja, Moszkva hegemóniája, a kommunisták gátlástalan hataloméhsége, az egypártrendszer jogot, tulajdont, nemzeti eszményt pusztító hatása egyértelmű, nem támaszt kételyt a szerzőben.

Már csírájában emberellenes volt! A GULAG-ot nem Sztálin találta ki, még élt Lenin, amikor az első telepek létrejöttek, s egészen a kommunizmus bukásáig folyt a módszeres, a gépies, a motorikus emberirtás. Lábbal tiporták az egyének, az osztályok, a népek, nemzetek jogát, és világméretű szegénységet, anyagi nyomort akasztottak a fél világ nyakába.

Nem túl derűs Herczeg Géza összegzése: „A háború, mely tulajdonképpen 1914. július 28-adikán kezdődött, közel harmincegy esztendő után véget ért. Valóban véget ért? Vannak, akik szerint csak 1989-ben. A kényszerpálya mindenesetre addig tartott.”

Gondolati örvényeket kavar a borítólap illusztrációja: Szalay Lajos: Jákob harca az angyallal.

(Magyar Szemle Könyvek, 2021)