Címke: Zsille Gábor

9
nov

Váralagút

1936 júliusában Kosztolányit rövid időre hazaengedték a kórházból Budára, a Tábor utca és a Logodi utca találkozásánál állt otthonába. Éppen akkor nyitották meg újra a forgalom számára a szomszédjukban található Alagutat – néhány hétig zárva volt, mert a belsejét kicsempézték. Kosztolányiné automobilt bérelt, és beültette Didét, hogy megmutassa neki az építészeti újdonságot… Zsille Gábor írása
2
nov

A kikapcsolt mikrofon titkai

Immár huszonöt éve forgok az irodalmi élet sűrűjében, és megfigyeltem, hogy a legérdekesebb mondatok mindig kikapcsolt mikrofon mellett hangzanak el. A tudományos irodalmi konferencia előadásai, valljuk be, eléggé unalmasak, a túlzó fényekkel megvilágított teremben csupa hivataloskodás, csupa szakmázgató póz… Zsille Gábor írása
26
okt

Mindig van tét

1918-ban Lengyelország százhuszonhárom év után visszanyerte függetlenségét. A lengyel labdarúgó-válogatott 1921 decemberében Budapesten, a magyar csapat ellen játszotta az első nemzetközi mérkőzését… Zsille Gábor írása
19
okt

Igen is, nem is

Babits felesége, Török Sophie orvosi okból nem szülhetett. 1927-ben Sophie öccse, Béla teherbe ejtette Irma nevű cselédjét, akit a botrány elkerülése érdekében vidékre küldött. Babitsék úgy döntöttek: örökbe fogadják a születendő gyermeket. Sophie a karján hozta Budapestre az újszülöttet, akit Ildikónak kereszteltek. Csak a legbizalmasabb hozzátartozók tudták, mi az igazság… Zsille Gábor írása
12
okt

Az átúszás atyja

Az Anna-bálok helyszíneként szolgáló nagyszálló árkádsorát muszáj minden füredi látogatás során felkeresni: a falra szegezett márvány emléktáblákról megtudhatjuk, ki mindenki üdült, netán gyógyult a településen. Csaknem az összes fontos klasszikus és kortárs szerzőnk… Zsille Gábor írása
5
okt

A gyomron keresztül vezet az út

Ha a Duna vagy a Tisza mentén kirándulunk, Szegeden, Mártélyon, Baján, Pakson, netán Dunaújvárosban, akkor kézenfekvő, hogy jókedvre hangoló vacsoránkat egy halászcsárdában fogyasztjuk el. Az efféle éttermet a Tisza vagy a Duna gyöngyének is nevezhetjük… Zsille Gábor írása
28
szept

Az első író, akivel találkoztam

Ha egy szép napon úgy adódna, hogy önszántamból a fenti címmel írnék fogalmazást – nagyon úgy fest, hogy most éppen ez a helyzet állt elő –, a pontosság érdekében két esetet idéznék fel. Ugyanis a legelsőnél csak öntudatlanul voltam jelen, a találkozás szó valódi értelmében a második volt az első… Zsille Gábor írása
21
szept

Felgyűlő olvasmányok

A „faltól falig megtelt” állapot elérésekor Könyvbarát Polgár elindul lefelé a lejtőn. Kincseit szelektálni kezdi, és a nélkülözhetőnek ítélt műveket a padlásra, a pincébe, a garázsba cipeli. Bőröndszám visz a fölöslegből a nyaralóba is, esetleg a hétvégi telkén álló kulipintyóba… Zsille Gábor írása
14
szept

Az elnök

Kakukk János – bizalmas barátai számára Jancsi – évtizedek óta eltökélten, ám kevés kecsességgel jógázik. Nincs ezen mit szépíteni: zsenge ifjúkorától kevés érzéke van a mozgás finomhangolásához, a szabályozott légzés mellett kivitelezett pózokhoz, azaz ászanákhoz… Zsille Gábor írása
7
szept

Mi marad utánunk?

Mi marad utánunk? A reális válasz az, hogy szellemi értelemben sajnos nem túlságosan sok. Ha valaki ezzel kapcsolatban mostanáig illúziót táplált, és szavaim villámcsapásként érik, attól elnézést kérek… Zsille Gábor írása