Címke: Zsille Gábor

17
jan

A fal két oldalán

Az már önmagában boldogság, ha a munkánk egyben a hobbink is – és még nagyobb öröm, ha szép és kényelmes környezetben végezhetjük. Nekem most éppen remek dolgom van: hetek óta egyszemélyes írótáborozom Pécsett, a Petőfi Kulturális Ügynökség által működtetett Írórezidencia Program jóvoltából. Itt kedvükre röpködhetnek a legkülönfélébb múzsák…
Zsille Gábor írása
3
jan

Könyveink eladása

A költőt időről időre meghívják a legkülönfélébb helyekre, hogy ott a legkülönfélébb alkalmakból a legkülönfélébb témakörökben szerepeljen. Szögezzük le: ez jó. Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy alapjáraton örülni kell annak, ha manapság bárki kíváncsi egy költőre, és fontosnak érzi megszólítani. Éppen ezért minden felkérésnek igyekszem eleget tenni…
Zsille Gábor írása
20
dec

Ha nem akkor haltak volna meg

Nem tudom, mások miként vannak vele, én visszatérően eljátszom a gondolattal – különösen most, az adventi elcsöndesülés, befelé fordulás idején –, hogy mi lett volna, ha Kosztolányi és Karinthy nem halnak meg nyolcvanöt, illetve nyolcvanhárom évvel ezelőtt, mindketten tragikusan fiatalon, ötvenegy esztendősen…
Zsille Gábor írása
6
dec

Irodalmi Murphy

Zsé Gé észrevétele a fátumról: „Amikor egy színpadi szereplésünk során a számunkra azon az estén legfontosabb versünket olvassuk fel, és az általunk elgondolt dramaturgiai csúcsponthoz érünk, akkor a./ a közönség soraiban megszólal egy mobiltelefon, b./ valaki köhögőrohamot kap, c./ a szervező a színpad sarkához lép, és hadonászik, hogy lejárt az idő…
Zsille Gábor írása
22
nov

Hogyan fejeljünk cukorrépát?

Az irodalom egyik titokzatos jellemzője, hogy bárhol, bármikor, bármilyen körülmények mellett képes felbukkanni az életünkben. Például egy késő őszi hétfőn belépek egy átlagos kisvendéglőbe Lakiteleken, az Alföld kellős közepén, egy finom vacsora reményében. A pulttal szemközt, a fal mellett ütött-kopott könyveket pillantok meg…
Zsille Gábor írása
8
nov

Egy halál évfordulóján

Ted Hughes a kortárs irodalom egyik legjelentősebb alkotója, 1984-től 1998-ig Anglia koszorús költője volt. Neve az átlagos magyar olvasó számára bizony nem sokat mond: háttérbe szorult az 1995-ben Nobel-díjjal kitüntetett Seamus Heaney, főként pedig Sylvia Plath mögött…
Zsille Gábor írása
25
okt

Egy bizonyos szerző

Nem, biztosan nem fogom nevesíteni, ki a főhőse ennek az írásnak. Nincs szócikke a Wikipédián, nem hivatkoznak rá szakmai körökben, sem a bulvársajtóban. Elég legyen annyi, hogy egy olyan költőről írok, aki idén halt meg. Nem volt nagy költő, sem jó költő – még közepesnek is csak jóindulattal minősíthetjük. Néha, tíz-húsz versenként egyszer, voltak sikerült mozzanatai…
Zsille Gábor írása
11
okt

Jelmondatok

A modernnek mondott ember életében az összegző, fajsúlyos gondolkodás háttérbe szorult, létünkről elsősorban anyagi értelemben töprengünk, és jóval kevésbé szellemileg vagy lelkileg. „Lelkizni”, hm, megmosolyogtató, illetve idegesítő…
Zsille Gábor írása
27
szept

Na, ki lesz a győztes?

Legutóbbi két írásomban a verspályázatokon részvétellel foglalkoztam: személyes tapasztalataim alapján bemutattam, milyen torz körülmények apasztják a költő kedvét, hogy benevezzen egy-egy lírai versengésre, mígnem keserűen megállapítja, hogy az egésznek semmi értelme. Ettől függetlenül a soron következő pályázatra is beküldjük a műveinket…
Zsille Gábor írása
13
szept

Különdíj

Az irodalmi életben a különdíj rendszerint a „csöndes szívás” kategória: nagyjából azt jelenti, hogy a nyertes a pénzdíjból nem kap, de adunk neki egy impraktikus porfogó tárgyat, hogy ne pampogjon…
Zsille Gábor írása