Címke: Zsille Gábor
1
júl
Mellszobrok és egyebek
Hétköznap délben, a legvadabb júniusi kánikulában Rába György (1924–2011) mellszobrát avatjuk Pesten, a Vígszínház mellett – abból az alkalomból, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjas költő, irodalomtudós most lenne kilencvenöt éves… Zsille Gábor írása
31
dec
Költők játszanak
Karácsony és szilveszter között a megfáradt költő-szerkesztő játszik, hogy januárban – bármiféle képzavar és drámai túlzás nélkül – újult erővel vethesse magát a kéziratok vad oroszlánként vicsorgó malmának borzalmas hörgéssel őrlő gályapadjára… Zsille Gábor írása
24
dec
Karácsonynak hívják
Egy budai plébános néhány évvel ezelőtt görbe tükröt tartott a hívei elé. Ugyanis megkért egy nála vendégeskedő nem budapesti, nyolcadik hónapos várandós fiatalasszonyt, hogy szenteste csöngessen be az egyházközség néhány templomjáró tagjához, és a gömbölyödő hasával kérjen náluk éjszakai szállást… Zsille Gábor írása
17
dec
A kánon is bonyolult
A kánon akkád eredetű szó, jelentése mérővessző, nádpálca, és évszázadokon keresztül csakis vallási, illetve zenei értelemben volt használatos. Valamikor a múlt században az irodalomtudomány lecsapott rá, és azóta úton-útfélen szajkózzák: irodalmi kánon így, kanonizált szerző úgy… Zsille Gábor írása
10
dec
Szinkron
A külföldi filmek anyanyelvünkön megszólaltatása, vagyis a szinkronizálás érdekes fordítói szakterület. Jómagam eddig egyetlen alkalommal végeztem ezt a munkát, igaz, akkor a legnehezebb részét kaptam: az Oscar-díjas Andrzej Wajda Bosszú címmel 2002-ben forgatott kosztümös vígjátékát… Zsille Gábor írása
4
dec
Az utolsó koccintás
Egy esztendeje, 2017. december 4-én hunyt el lapunk alapító főszerkesztője, Csontos János. Zsille Gábor írásával emlékezünk. Zsille Gábor írása
26
nov
Tévés esetek
Lehet, hogy őskövület vagyok, de engem borzasztóan zavar a tévéműsorokban elhangzó rengeteg magyartalanság és nyelvi pongyolaság. E szempontból talán a sportcsatornák közvetítései a legbántóbbak… Zsille Gábor írása
19
nov
Kizárt
Kizárt, hogy megállíthatjuk a sorsunkon átgázoló történelmet. Kizárt, hogy valamiképpen rávehetjük: ha már nem záporoztat értünk könnyeket, legalább egyetlen apró sóhajtásra méltassa az életünket. Nem és nem, a történelem még csak hátra sem pillant, úgy robog tovább… Zsille Gábor írása
12
nov
Apácák fakanállal
Amikor az ezredfordulón Krakkóban éltem, engedtem a csábításnak, és megvásároltam néhány apácás receptgyűjteményt. Most, nosztalgikus hangulatba kerülve, levettem polcomról e könyveket, és lapozgatom őket… Zsille Gábor írása
5
nov
Visszafelé elsülő
Halottak napján már korán sötétedik. Este hét órakor kilépek lakásom ajtaján, az egy szál villanykörte nyújtotta félhomályban a lépcsőházi korláthoz lakatolt kerékpárom felé indulok. A méteres szélességű oszlopnál tartok, amikor egy kimért, hirtelenjében felismerhetetlen női hang tölti be a teret… Zsille Gábor írása