Címke: Mirtse Zsuzsa

16
márc

Dédapa mosolya

A régi képek mindig is vonzottak. A saját családtörténetemhez tartozó képek a legfontosabbak nyilván, de szívesen nézegetem a régiek képeit akkor is, ha nem ismertem őket személyesen: figyelgetem a ruháikat, a tartásukat, hajviseletüket, általuk a kort, amelyben éltek… Mirtse Zsuzsa írása
9
márc

Lélekvesztő

És morajlott, és a hullámok ráfeküdtek a partra. Egy farönkökből összeácsolt tutajt sodort ki a lábamhoz a víz, talán kétszer három méteres lehetett. Értem jött, hiszen senki más nem volt körülöttem. Óvatosan a közepére másztam, hanyatt feküdtem, szétnyitottam a karjaimat, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessen a testem a szálfákkal. Ez a helyzet biztonságot adott. A víz áramlása lassan elsodort… Mirtse Zsuzsa írása
2
márc

Gondviselés a kőfal előtt

Kimegyek a kertbe imádkozni, ott szoktam, az északi kőfalnál, édesapám rózsabokra előtt. Emlékszem, amikor hozzám került ez a bokor a testvéreivel együtt, fogalmam sem volt arról, hogyan kell metszeni, mit kell csinálni velük, hogyan kell jól gondozni, gondoskodni róluk… Mirtse Zsuzsa írása
23
febr

Mínusz három

A hétköznapoknak biztonságot adó, kiszámítható rendjük van, de a hétvégéket fel kell építeni: van valami fenyegető és kiszámíthatatlan bennük a számomra, tervezés nélkül könnyen összecsuklanak. Különös módon azok a tevékenységek, rítusok, amelyek hétközben megtartó erejűek, hétvégén nyomasztó teherré válnak… Mirtse Zsuzsa írása
16
febr

Kövek üvegben, szívben

Le akar szakadni, ezt határozta el végül. Hogy pontosan honnan, azt talán nem is tudta, nem hálóról, nem energiaforrásokról, inkább csak ösztönösen visszavágyott valami előző állapotba, ahol még közelebb van a föld, ahol az igen igen, a nem nem… Mirtse Zsuzsa írása
9
febr

Fehérkavicsos napok

Megint ugyanabban a villamosmegállóban áll, ahol mindennap öt óra körül. Fullasztó idő van, és mintha a nyakát is szorongatná valami láthatatlan, nyirkos kéz. Aztán egyszer csak nyomasztó felismerése támad: egyre kevesebb emléke van a napjairól… Mirtse Zsuzsa írása
19
jan

Indulj el!

Reneszánszát éli a kovásznevelgetés, a kenyérsütés. Írótársam kanalat faragott fából, sokan pedig tavaly készítették el életük első lekvárját. Ha nem tudnám, hogy mi van mindennek a hátterében, azt gondolnám: lám, oly szépen is tud élni az ember… Mozgásba jött az ország annak ellenére, hogy vesztegzárra van ítélve… Mirtse Zsuzsa írása
12
jan

Rejtekadó könyverdőim

Egyetértek azzal, hogy könyvbe tollal írni barbárság, de azt sosem álltam meg, hogy ceruzával halványan ne húzzak alá sorokat, ne készítsek apróbb jegyzeteket az oldalak szélére. Ezek az aláhúzott sorok nagyjából meg is rajzolták az akkori személyiségképemet… Mirtse Zsuzsa írása
5
jan

Az utolsó csepp

Vannak olyan reggelek, amelyekről azt érezzük, hogy átok alatt ülnek, ebben biztos vagyok. Amikor minden szembejön, amikor semmi nem sikerül. Így kell nekiindulni sokszor szerencsét próbálni, folyóvizünkben aranyat találni… Mirtse Zsuzsa írása
29
dec

Üvegcipellő és aranykanál

Az életünk nem egyenesen ível fel: a rend, a rendezettség időről időre felbomlik, a mélységek és a sötétség megtapasztalása sem kerülhető el. A mesében a kút, a barlang, a sötét erdő, az alsó világ ennek a helye… Mirtse Zsuzsa írása