Részletek Jász Attila verseskötetéből

A távolság izgalma

(megkésett válaszlevél, amelyben elmondja neki egy ismeretlen 21. századi költő, hogy belészeretett száz év múlva, és hogy ennek tanúbizonyságát adja, nyomozásba kezd, nem azt akarja kinyomozni, mi történt, hanem hogy miért, és hogy biztosan tudja, bármi is történt, megérte)

milyen a halál, talán egy újabb távolság,
ahonnan másként láthatjuk majd
a kapcsolatainkat,
kedves Amrita,

a halál talán tényleg csupán
egy újabb távolság,
amit nem érzékelünk,
csak amikor nem távolság többé,

hanem
addig félünk tőle,
mint ismeretlen messzeségtől,
és egyre csökkenő izgalommal várjuk

a pillanatot,
amikor többé nem használunk ecsetet
a szabadság tökéletes elérését,
kedves Amrita?

Utólagos temetés

(milyenségi szertartás, mivel nem lehet a dolgokat befejezetlenül hagyni mégsem, valahogy le kell zárni, akkor is, ha nincs vége, mert talán a végét sohasem tudjuk, szerencsére)

el akartam temetni magamban valahogy
ezt a felzaklató történetet,
lezárni, mert

a megoldást nem tudjuk meg soha már,
az igazságot,
mi is történt valójában,

ezért inkább a szépet akartam megmutatni,
a sok gyönyör
ű képet,

rajtuk keresztül őt,
benne volt mindegyikben,
ő volt a kép, ha a modell nem is mind
ig, amikor fa volt,
azt szerettem legjobban,
ha egyszer majd valamikor fává leszek én is,

miatta teszem

Nyom nélkül

(hamvasztási szertartás, hiszen csupán a fizikai test ég el, és az se tökéletesen, abból is marad valami, hát még a szellemből és a lélekből, mi minden marad vissza)

hagyomány szerint a testet elégették
másnap azonnal,

nem marad nyom,
hamvait a folyóba szórják,

víz viszi szét hírnevét,
a tengereken túlra is,

hogy volt
egy ilyen