Bölcsességek könyvei

Vannak olyan idézet- és aforizmagyűjtemények, amelyek arra hivatottak, hogy az összeállító kiadók sok pénzt keressenek velük, illetve hogy a nép egyszerű fiát olcsón (értsd: a kutató, értelmező, elmélyülő munka megspórolásával) pallérozzák. Mert a jó meleg/légkondicionált kiadóban úgy gondolják: a nép egyszerű fia bemegy a boltba, megveszi a hatszáz oldalas bölcsességek könyvét, s egy életre ki is van elégítve a műveltségigénye. – Ugyanis aki egyszer végigolvasott egy efféle könyvet, az minden élethelyzethez megtalálja a megfelelő okosságot…

A kiadó munkatársai szépen listákba rendezik és kategorizálják az emberiség nagy gondolkodóinak legremekebb gondolatait, s még keresővel is ellátják. Akárhol ütöd fel, ömlik belőle a bölcsesség, töményebb, mint a teafűbe sűrített Coelho.

Bevallom, annak idején magam is begyűjtöttem néhány ilyen könyvet. Könnyen akartam imponáló tudásra szert tenni, vagy legalábbis imponálni a gimiben, ahova jártam. Meg akartam úszni azt, hogy életműveket olvassak végig, és magam pároljam le a lényeget: megelégedtem azzal, hogy valaki elolvasta helyettem, és kiszedegette belőle azokat a gondolatokat, amiket ott és akkor éppen fontosnak talált. Pedig ezt nem lehet megúszni. Kínos helyzeteket eredményezhet, mikor kiderül, hogy nem az egész művet ismerjük, csupán azt a kiragadott részt, amelyet rossz esetben szintén olvasott valaki a társaságunkból, és erre nem is átallja felhívni mindenki, különösen a lányok figyelmét.

Később aztán szintén szükségem volt efféle könyvekre (vagyis azt hittem, hogy szükségem van rájuk), mivel egy ideig beszédeket írtam mindenféle fontos embereknek. Mikor már szinte nyüszítettem vagy sikítottam kínomban, amiért egy árva gondolat sem jut eszembe mondjuk a piacgazdaság, a hulladékfeldolgozó üzem, a halastó, esetleg a kultúra kapcsán, akkor végső kétségbeesésemben e nagyszerű lexikonokhoz menekültem, egészen pontosan a tárgymutatójukhoz.

Csak sajnos soha nem volt a tárgymutatóban sem piacgazdaság, sem hulladékfeldolgozó üzem, sem halastó, sem pedig kultúra… Vagy ha mégis, akkor bizonyára Marx mondta (az ellenkezőjét), valami amerikai nagyiparos hulladéktermelő és fővadász gúnyolódott a másik két tételen. Esetleg a kultúra – reménykedtem –, de ott sem találtam egyetlen épkézláb gondolatot, pedig Isten lássa lelkem, sírva olvastam minden sorát végig. Így aztán mégis muszáj volt kieszelnem valamit.

Az a baj, testvéreim, hogy a bölcsesség ilyen töménységben nem élvezhető. (Már ha eltekintünk attól, hogy nem lehet megspórolni a munkát: az olvasást: az értést: a magunkévá tevést.) Olyan, mint sót enni megállás nélkül, paprikával és borssal.

Találjatok rá a fontos gondolatokra. Lehet, hogy egyik-másik könyvben nincs is (attól még lehet jó könyv). Lehet, hogy sokkal kevesebb van, mint amit a gazdaságos ívméret miatt kerestek/gyűjtöttek. Lehet, hogy nem is okosság. De megszenvedett, átélt, saját gyűjtés, bármikor – és bármire – használható.

Nagy Koppány Zsolt